Öregedés, avagy meghibbantatok csajok?
2014. november 9.
Úgy egy hónapja mesélte egy nagyon őszinte nőismerősöm, hogy ő már 33 éves és öreg és csúnya, és már nem olyan sűrű a haja, se a szemöldöke, se a bőre nem szép, se a foga, szóval semmije se olyan szép már mint húsz éves korában. Ennyi idősen már temetnünk kéne magunkat? Nekem azt tanácsolta, hogy húzzam ki magamat, és akkor dögleni fognak utánam a férfiak. De nem vagyok én pestises... Sajnos a sminkelési tanácsokkal se tudok mit kezdeni, mert nincs benne gyakorlatom. Pirosító életemben nem volt még rajtam. Egyedül a szempillaspirált tudom használni úgy nagyjából rendeltetésszerűen, de ebben sem vagyok teljesen biztos. Talán majd egyszer rájövök, hogy mit lehet csinálni a szemceruzával is azon kívül, hogy remek ideiglenes tetoválásokat lehet rajzolni magamra, és a páromra ráírni: "Virágé."
Körülbelül ezzel egy időben 31 éves barátnőm is azt mondta, hogy ő már túl öreg a tanuláshoz meg mindenhez. Valóban...
Amikor a 30. szülinapom volt, én is úgy éreztem, hogy vége a világnak és mostantól már csak lefelé mehet. Az aggodalmaimat és a bizonytalanságaimat elmeséltem a legjobb barátomnak és ő azt mondta, hogy "Kisvirágom, az életed csak most kezdődik, 30 felett." Még írt más okos dolgokat is, de arra már nem emlékszek, mert ugye a korom miatt (mára 35 lettem) már jócskán szenilis vagyok. Öreganyó lettem.
Így a ráérős nyugdíjas éveimben figyelgetem magamat és rájövök, hogy sokkal jobb most élni a bőrömben, mint a 20-as éveimben. Rengeteg időm van elmélkedni meg kapálgatni a kertben és a szomszéd bácsival megvitatni, hogy lesz-e eső, vagy sem.
Most már nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az utcán, mert van elég egészséges önbizalmam, hogy tudjam, hogy teljesen átlagos és normális vagyok. Nekem is csak két szemem, két fülem, egy orrom és egy szám van, mint a többi normális embernek. Érdekes módon, most már kövérnek se érzem magamat, mint amikor csak 50 kilót nyomtam, pedig jócskán több van rajtam. De akkoriban azt mondták a srácok, hogy kövér vagyok, most pedig azt mondják a férfiak, hogy tökéletes. A legjobb barátnőm pedig azt mondta, hogy ha tovább merek fogyni, akkor megnyuvaszt. Hozzáteszem: nem fogyókúrázok, mert ebben a korban már veszélyes, meg amúgy sem, mert szeretek enni, és ugye ilyen öregen már csak ez az egy öröme van az öregasszonynak.
A pajzán dolgokat el is lehet felejteni, pedig amikor közben már nem azon aggódik az ember, hogy nem túl nagy-e a hasa, akkor lesz csak igazán felszabadult. Mondanom se kell, hogy 50 kilósan és 20 évesen ez volt a legfőbb aggodalmam.
Így 15 évvel később azt tanácsolnám, hogy mindig olyan társat kell választani, aki értékel, tök mindegy, hogy milyen vagy. Én a páromban többek közt azt szeretem, hogy neki mindig szinte egyformán szép vagyok, mert a szívével néz nem a szemével. Kár, hogy nem vele találkoztam először... Persze néha idegesítő, hogy hiába dobom be nála a "ma dögösebb vagyok, mint más napokon" formámat, észre sem veszi, de legalább a gyengébb napjaimon is szépnek lát. Igazából az érzelmi változásaimat veszi csak észre, és azt hiszem ez a legjobb. Nagyon meghatározza, hogy milyennek látjuk magunkat, hogy ki a párunk és hogy milyen a környezetünk. Nem mindegy, hogy lehúz vagy felemel. Bár a magasban szédülök, ebben a korban már, ugye... hiszen 35 vagyok.
Viccet félretéve... nem érzem úgy, hogy ilyen fiatalon öregnek kéne éreznünk magunkat. Amikor ma frissen mosott hajjal felhúztam a fekete ruhámat, felcsatoltam a pisztolytáskámat és beültem a tűzpiros autómba úgy éreztem, hogy enyém a világ. Sokkal jobban és sokkal jobb nőnek éreztem magamat, mint tízen-pár évvel ezelőtt. Ez valószínűleg a homlokomra is van írva, mert alaposan meg is néznek. És amikor megnéznek, már nem arra gondolok, hogy valami csúnya van rajtam egészen biztosan, hanem egyszerűen tudom, hogy úgy néznek, mint a jó nőkre szokás nézni. Úgy! Igen, úgy. Úgy gondolom, hogy ez az évek előrehaladtával még csak fokozódni fog, hiszen, ahogy a szemem romlik majd, úgy látom majd egyre jobban ezt az "úgy" nézését a férfiaknak. Azt már el se mesélem, hogy többen is megkérték a kezemet az elmúlt években, mert az már dicsekvésnek tűnne.
Még az egóm is úgy megnőtt a korom előrehaladtával, hogy ha depisebb napjaimon azt is gondolom magamról, hogy csúnya vagyok és nem szeret senki, már hiteltelennek tűnik a saját szememben is. Szerencsére sosem tart egy-két napnál tovább a kóros elmebajom.
Ej, sose öregszünk meg csak érettebbek leszünk, és a barack is minél érettebb, annál illatosabb és ízletesebb! Szerényen hozzáteszem, én pedig szebb vagyok mint valaha, és józanul hozzáteszem még, hogy ezt csak a szerelem teszi, meg a korral jár. Nyugi csajok, hamarosan ti is átlendültök ezen az "öreg vagyok már" holtponton és utána minden jobb lesz. Nos, ha nem, akkor sürgősen keressétek fel kezelőorvosotokat és gyógyszerészeteket.
Most rövidre zárom mint Rézi néni az áramkört. Csá!
- Virág -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Azért jó viszont a korunknak és alkatunknak megfelelő súlyt megtalálnunk, hogy jobban érezzük magunkat. Ne szuszogjunk néhány lépcsőtől, le tudjunk hajolni a cipőfűzőnkig, ne fájjon a gerincünk, lábunk a felesleges súlytól!
Legfeljebb a süket-néma-vaknak nincs más szórakozása az evésen és közösülésen kívül. Az evésben pedig ez se jelentse az eszetlen, mennyiségi zabálást! Inkább ésszel, gusztusosan tálalva, akár egyedül is!
A szex-ről meg az mondjon le, akinek nincs kivel! Jót tesz a vérkeringésnek, bőrnek, hangulatnak. Fiatalít minden korban. Az más kérdés, hogy a korunkkal változnak az irányú szokásaink is. Bár a gyakorlat és a hozzáállás sokat számít.
Az élethosszig tartó tanulás sem butaság, sőt! Fitten tartja az elmét. Van miről beszélgetni a fiatalokkal is. Örömmel állnak beszélgetni az "öreglánnyal", ha nem csak az ebédről meg a kutyáról csacsogunk nekik.
Talán így kevesebbet kell majd orvoshoz járnunk, és egymást riogatnunk a magányunkkal és a szörnyű betegségeinkkel...
Szeretettel, Ködmadár
Tény, hogy évek óta egy dekát sem híztam, vagy fogytam, tartom a hatvan kiló súlyomat, viszont jót tesz a bőrömnek egy kis kerti munka és az esővíz.
Van abban is valami felemelő, hogy már nem kell azzal foglalkoznom, hogy nézek ki munkába indulás előtt... Múlik az idő? Hát az a dolga.