Orgona ága...
2015. május 3.
Szeretettel köszöntjük az Anyukákat Anyák napján!
♥ ♥ ♥
Közeledett az anyák napja és Lili elgondolkodott. Gondolatai visszaszálltak egy réges-régi emlékhez.
Kis óvodásként lelkesen készült az anyák napjára. Tanulta az éneket:"orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába anyák napja hajnalára... "Ez volt az első ilyen alkalom, amire emlékezett. Anyja nagyon szerette az orgonát. Akkor éppen kórházban volt. Nagynénjével készültek látogatóba. Mivel kisgyerekeket nem engedtek be a kórházba, csak nagynénje leleményességének volt köszönhető, hogy ő mégis bejutott. Anyja szeme már akkor könnybe lábadt, amikor meglátta a csöppnyi lánykát kezében egy nagy csokor orgonával. Hát még amikor teli torokból rázendített az énekre! Hullottak a könnyei megállíthatatlanul. Aztán össze-vissza csókolgatta kicsi lányát és büszkén vitte körbe, mutogatta a nővéreknek, betegtársaknak. Nagyon büszke volt rá. Akkor kisgyerekként Lili ezt a saját ügyességének tulajdonította.
Sok év elteltével, amikor már tudta, hogy nem az anyja a vérszerinti szülője és már ő maga is anya volt, megértette mit jelentett az az anyák napja. Annak akinek nem lehetett saját gyermeke! Aki annyira vágyott szeretetet adni, hogy örökbefogadott egy gyermeket, aki senkinek sem kellett. Hány éjszakát virrasztott át e gyermek betegágya mellett? Hányszor sóhajtott fel Istenhez, hogy ez a gyenge kis lény megmaradhasson neki? Hányszor sajdult bele a szíve a gondolatba, mi lesz, ha egyszer valaki visszaköveteli tőle? De akkor ott a kórházban úgy érezhette, minden álma valóra vált! Amikor nézte azokat a csillogó gyermek szemeket, kipirult arcocskát az orgona csokor mögött (ami majdnem nagyobb volt,mint maga a kislány) és a vékony hangocska csak neki énekelt, minden édesanyánál boldogabb volt. Mert ő is igazán anyának érezhette magát. Hiszen az is volt! ÉDESANYA. Mert a lánya ott volt minden szívdobbanásában egészen a legutolsóig.
Amikor Lilinek egymás után megszülettek a gyermekei, nagyon sajnálta, hogy ezt az örömöt nem oszthatta meg anyjával. Pedig mennyi szeretetet kaptak volna tőle a gyerekei, mennyi nagymamai dédelgetést!
Most éppen a két kisebbnek volt anyáknapi ünnepsége, egy napon, de kis eltéréssel, így mindkettőn ott lehetett. Most ő volt az, aki könnyekig meghatódott, saját izgatott gyermekei láttán.
Később, amikor egy csokor virággal a temetőbe ment, anyja sírját meglátva megszólalt benne a régi gyerek ének: "orgona ága..." Ugyanis a fölötte levő sorban valaki egy orgona bokrot ültetett, az pedig nőve, terebélyesedve, anyja fejfájára borult. Beborítva illatozó virágaival, mintha tudná milyen kedvesek ezek a virágok az ott nyugvó édesanyának.
- Anyu -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valami ilyesmi lehetett a kislány csak barna hajjal és nagy barna szemekkel:)
Puszi