Örökkévalóság

2022. szeptember 12.

Vissza a naplóhoz

2020. október 21.-i jegyzet:

A dokit nem lehetett elérni telefonon és nem volt kiírva a kapujára sem (magándoki, otthoni rendelővel), hogy szabadságon van-e és ha igen, meddig? Mivel nonszensznek tűnt, hogy az állatgazdák 0 tájékoztatása mellett menjen szabadságra, elvetettem az ötletet és mivel nem tudtuk, hogy mikor lesz elérhető, az idő viszont sürgetett, naponta próbáltuk elérni telefonon is, meg személyesen is - sikertelenül. Közben ugye a mélykúti doki azt mondta nem jön át, vigyem be a kutyát. Oké és hogyan, a hátamon? Beszéltünk két olyan ismerőssel, akiknek kocsija is van és esélyt is láttunk arra, hogy talán segítenek, de nem vállalták a szállítást a kutya külseje (kifakadó sebek) miatt sem, meg az egyikük azt mondta fél is tőle (pedig értelemszerűen van szájkosara), szóval úgy tűnt zsákutcába kerültünk és várnunk kell a helyi dokira, aki fene tudja mikor fog előkerülni. Így telt el újabb néhány nap, a doki továbbra sem volt sehol, a kutya vergődött és már őrjítő volt a bizonytalanság is. Újabb reményvesztett próbálkozásunk alkalmával, amikor a doki háza előtt álltunk, várva hogy ezúttal valaki végre kijön a csengetésre, odajött a szomszédja, hogy a doki szabadságon van és külföldön pihen még vagy másfél hétig. Remek! Legalább kiderült miért nem veszi fel a telefont és miért nem találtuk otthon napok óta. Mondom király, még másfél hétig nem tud kijönni (várhattuk volna teljes tudatlanságban -.-), Mélykútra meg nem jutunk át. -.- Már egy merő ideg voltam, az öreg is, láncban gyújtott a cigikre. Végül tegnap szólt az Ildi, hogy van egy ismerőse, akinek van dobozos kisteherautója, kérdezze-e meg, hogy elvinne-e minket? Naná! (Jóideje mondtuk neki, hogy nincs doki, a kutya szenved, Mélykútra meg nem jutunk át, nem értem eddig miért nem szólt erről az esélyről. -.-) Az addigi tapasztalatok alapján biztosra vettem, hogy ő is nemet mond, de vállalta a fuvart. Örültünk, mint majom a farkának! Nem vagyok követelődző típus, pláne hogy ez szívesség, de az Ildi hamarabb is szólhatott volna, akkor már rég' orvoshoz jutott volna a kishaver (bár, nem úgy tűnik, hogy van megoldás, de erről később.) Mélykúti doki felhív, rendelési idő megtudakol, majd öröm, mert aznap fogad. Oké, van doki, van fuvar, de a kutyával is 'meg kéne tárgyalni', hogy tűrje meg a szájkosarat, a nyakörvet, a pórázt, ne rántson el senkit és ballagjon is oda a kocsihoz. Azt most nem részletezem, milyen jó móka volt mindezt kivitelezni egy olyan kutyával, aki nincs hozzászokva az előbbi kellékekhez és érthető okokból nem igazán engedi egy ideje az érintést sem, szóval a 'megfogjuk és odacipeljük' nem volt opció. Pár liter izzadsággal és néhány maroknyi hajszállal szegényebben végül összehoztuk, az öreggel bemásztunk a kutya mellé és irány Mélykút. Az utazástól meg volt szeppenve, de a rendelőbe való bejuttatása is egy élmény volt, mert ugyan boldogan elhagyta Ő a kocsit, de rohant volna világgá és ketten fogtuk vissza az öreggel. Oké, ezt is megoldottuk, helyben vagyunk végre. Mivel elvileg altatásra vittük, a kocsiban elbúcsúztunk tőle (bár már itthon is). A dokinak részletesen felvázoltuk az előzményeket, közben megvizsgálta a kutyát. Döbbenetünkre azt mondta, hogy az immunbetegség még nem tuti, ugyanis egy teszt nem teszt (honnan veszi, hogy csak egyszer tesztelték a mintát?), mivel az eredmény lehet fals is, szóval vett vért egy újabb teszthez és a bőréből is vett mintát, mert szerinte az allergiás bőrgyulladás nagyon hasonlít bizonyos immunbetegségek tüneteihez, ugyanakkor utóbbi igazolásához is kell a minta. Koppant a talajon az állunk, már csak azért is, mert a helyi dokink is az allergiás bőrgyulladásra voksolt először, de erős gyanúja volt immunra is és mivel a teszt szerint beigazolódott, az maradt végső diagnózisnak, ám ezek szerint az mégsem sziklaszilárd? Adott egy gyógyszert, ami tablettánként (!) 10 ezer forint, azt mondta erős és ha az a baja a kutyának, amire gondol, akkor hatnia kell estére és a továbbiakban is javulnia kell tovább, ergo esélyt kapott a további életre és ez zene volt a füleinknek - pár pillanatig. Jött a kérdés, hogy ez hosszútávú javulást hoz-e, mivel kínozni nem akarjuk azzal, hogy ideig-óráig hat a kezelés, aztán újra és újra szenved majd. A szteroidos kezelés is pont ezért felejtős amellett, hogy tönkrevágja a vesét, májat - többek közt, szóval hiába oltottuk volna a tüzet az egyik területen, ha egy másikon újat gyújtottunk volna és akkor már szervi elégtelenségtől is szenvedhetett volna a kutya - ami nem kizárt jelenleg sem, ha tényleg immunbeteg. A szar prognózis miatt a dokink nem is javasolta a szteroidos kínzást. Ilyen előzmények mellett érdeklődtünk, hogy ha ez az allergiás bőrgyulladás a baj, akkor megéri-e kezelgetni, meggyógyulhat-e? A doki szerint ennek a gyógyszernek hatnia kell és ha javulás áll be, az őt igazolja és akkor a további kezelést is meg lehet beszélni. Ha nem javul a kutya, akkor valóban immunbeteg (nem értem, hogy ha ehhez megerősítő teszt kell, akkor miért nem kizárólag azután kaptunk dg.-t?) és akkor viszont nincs mit tenni; vagy szenvedtetjük szteroid mellett is, vagy altattatjuk. Nyilván az utóbbi, eddig is ez volt a döntés. Persze ő a szteroid mellett van, mert ő zsozsóra megy (most is egy vagyont kért) és értelemszerűen neki az érné meg, ha akár évekig is odajárnánk kezeltetni a kutyát, de egyrészt nem szenvedtetjük, ha annak nincs vége és nem élhet boldogan, egészségesen, másrészt a mi dokink kerek-perec megmond mindig mindent, nem szenvedtet állatot, ha nincs esély a gyógyulásra és nem lóvéra hajt (van, hogy el sem fogadja!) Most várni kell a bőr-, meg a vérteszt eredményére és a gyógyszer hatását is figyelni kell. A doki azt mondta nem altatja el, mert ha 'csak' allergiás bőrgyulladása van, az jól reagál a kezelésre. Nagyon remélem, hogy hatni fog és nem felesleges időhúzás az egész, pláne hogy már bőven eleget szenvedett feleslegesen előbb a fater önzése, majd az elérhetetlen doki, aztán a Mélykútra való átjutás megoldhatatlansága miatt! Hazafelé megdumáltuk az öreggel, hogy ha menthető, akkor a további kezelést a mi dokinknál oldjuk meg, ha nem menthető, akkor kérjük az altatást, ahogy eredetileg is. Mire visszajön a szabadságról, addigra már meglesznek az eredmények (a mélykúti doki azt mondta a bőrből vett minta eredménye egy hét múlva lesz meg, az immunpanel meg két héten belül, de ezt tudjuk), úgyhogy azokkal már a mi dokink kezébe adjuk a teendőket. Egyelőre nem biztató a helyzet, mert a gyógyszer nem hozta meg a doki által lefestett hatást, miszerint már estére enyhülnie kellett volna a tüneteknek. Bízom benne, hogy kicsit több idő kell, talán ma már hatni fog. Ha nem javul napokon belül sem, akkor mégis immunbeteg és akkor el kell altatni. Én már eddig sem húztam volna, bár ha tényleg 'csak' allergiás bőrgyulladás, akkor meg egy jövőhónapban 3 éves kutyát öltünk volna meg feleslegesen. Ha viszont mégis immun, akkor feleslegesen szenved újabb ~ 2 hetet, míg az eredmények megjönnek. Őt sajnálom csak, de már én is nehezen kezelem, hogy szenved, meg a bizonytalanságot. Tegnap egy kicsit megnyugodtam, amiért végre orvoshoz került, ahol ráadásul reményt kaptunk, meg azt mondta a doki, hogy a gyógyszertől a szenvedése is abbamarad estére, ha helyes a bőrgyulladás gyanúja, de a kutya egy kicsit sem lett jobban és éjjel is ugyanúgy sírt. Nem tudom, hogy csak több idő kell-e a gyógyszernek, vagy tényleg nem allergiás bőrgyulladás, hanem immunbetegségből fakadó. Megint várhatunk, megint bizonytalanságban. Kezd fogyni a szuflám. Nem is ez a baj, hanem amit a kutyámnak kell elviselni és ennél többet nem is tudunk tenni érte, max. visszavinni Mélykútra (már ha elvállal mégegy fuvart az Ildi ismerőse, ami eléggé pofátlan kérés lenne - bár most is kifizettük -, de nem fogom hagyni, hogy tovább szenvedjen) és kérni az altatást. Tényleg csak Istenben tudok bízni.

A bejegyzést írta: Arnold91