Orvosnál

2021. december 25.

Vissza a naplóhoz

2015. március 4.-i jegyzet:

Voltunk ma a dokinál, végre az 'apám' is jött, nem kellett veszekednem vele. Adott neki beutalót vérvételre és megnézik majd, hogy mi újság a májával, meg az epevezetékével, mert mondta a doki, hogy nem csak az epehólyagban, hanem az epevezetékben is lehet kő, úgyhogy hiába vették ki a hólyagot, attól még lehet, hogy most újra kövei vannak. Kapott egy papírt, amin diéta van, remélem, hogy betartja! Mikor a kórházból kijött, akkor is kapott, egy ideig tartotta is, aztán leszarta.

Szóltam a dokinak arról az éjszakai buliról, amit a szívem nyomatott, meg hogy sokszor rakoncátlan. Kérdezte, hogy mit éreztem, én elmondtam, aztán mondta, hogy az a ritmuszavar volt, nehogy szívrohamot kapjak. Arra keltem, hogy nehezen kapok levegőt, meg mintha ültek volna a mellkasomon. Gondoltam biztos rosszul feküdtem, szóval fekvőhelyzetet váltottam, de nem múlt el, aztán elkezdett rohanni a szívem, olyanokat rúgott minden ritmusnál, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Csak pár ütés volt ilyen erős, de elfáradtam benne, mint aki futott. Ezután a pár heves ütés után zavarodottan ficánkolt egy pillanatig, majd a következő ritmust kihagyta és az azt követő már jó volt. Sokkoló érzés volt és alig mertem megmozdulni, mert vártam, hogy mi lesz. Az adrenalinszintem felment rendesen és nem tudom, hogy az ijedség vitte-e fel, vagy az, ami történt a mellkasomban. Legutóbb a kórházban ellenőrizték, akkor csak a szokásos félreütés volt, ilyen beremegés csak 1× volt korábban, az is itthon, szóval nem tudták elkapni az EKG-val. Nem tudom, hogy ez mitől jött elő. Még azt sem lehet mondani, hogy stresszeltem, hiszen álmomból keltett a dolog. Figyeltem egy darabig, hogy megismétlődik-e, de utána nem volt semmi. 'Apám' szerint felelőtlen vagyok, amiért nem szóltam. Egyrészt nem pattanok az első kellemetlenségre (amúgy készültem, mert figyeltem, hogy ha ismétlődik, akkor felkeltem és hívunk orvost), másrészt nekem olyan ne prédikáljon, akit hónapokig kellett győzködni (4-en mondtuk), hogy vizsgáltassa ki magát és nem ment, amíg végül majdnem itt halt meg. Jól vagyok, nem vagyok fáradt, nem fáj semmi, nyoma sincs az éjszakai bulinak. Megmérte a doki a vérnyomásomat, persze akkor tökéletes volt. A pulzusom viszont 100 volt. Elmondtam azt is, ami a nyakammal történt, emiatt majd röntgen lesz, de csak hogy megnézzék nem mozdult-e el valami? Már csak akkor fáj, ha elfordítom a fejemet. Kérdezte, hogy mi újság a szindrómával, mondtam neki, hogy dolgozik. Szóbakerült a jelenlegi érsebész, hogy alig várja mindig, hogy lekopjak és nem tájékoztat, aztán mondta, hogy menjek el a kerületihez, szóval mostantól másikhoz fogok járni. Kérdezte az érgörcsöket, meséltem, aztán mondta, hogy ez nagyon durva így (meséltem a 8 órányit a lábamban) és mondta, hogy véralvadásgátló fog ide kelleni, mert ha így beáll, akkor összetapadnak a vérlemezkék és vérrög keletkezhet, ami nem játék, mert eljuthat a szervekbe, meg a szívgyógyszer miatt is kell. Szerencsém van, hogy az orrom leszokott a vérontásról. Elvette a vérnyomáscsökkentőt, mert a szívgyógyszer az ereket is tágítja és ez állítólag lejjebb viszi majd a vérnyomást is. Azt mondta, hogy talán van megint Naftilong forgalomban, de ha nincs, akkor az érsebész majd biztos tudja, hogy mit adjon helyette. Apám fog gyógyszerezni, mert olyan szita agyam van, hogy nemegyszer derült ki, hogy 2× vettem be valamit és a szívgyógyszerből, vagy a véralvadásgátlóból (de semmiből) nem lenne szerencsés mégegy adagot beszedni. 'Apám' elmondta az orvosnak, hogy pillanatok alatt felejtek el mindent, mire a doki azt mondta, hogy a vérkeringési zavar az agyamra is kihat. Fasza. Remélem, hogy a gyógyszerek segítenek és ha jobb lesz a keringésem, akkor nem leszek ilyen szenilis, mert nagyon zavaró.

A bejegyzést írta: Arnold91