Őszi vasárnap
2021. október 17.
Ma szinte tavasz volt itt. Csodálatos napsütés, béke, nyugalom, távol a nekem már kicsit sok választási herce-hurcától. Összeszedtem az utosó rózsáimat, még bimbós is volt közöttük, aztán kivittem a temetőbe a húgomhoz. Csak ő van itt a közelemben, de ilyenkor gondolatban szétszórom valamennyi eltávozott szerettem között. Talán érzik, ki tudja.
Aztán még kicsit matattam e szép időben a kertben, a napsütésben, szinte erőt sugároztak a fények és úgy érzem, a makacs influenza után végre kezdek a régi lenni...
KELLEMES DÉLUTÁNT!
A csend virága
Magába fúló rezzenéstelen pillanat,
hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat!
.
Hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
a gyöngyvirág harangjai kezedből kihulltak,
s mint elszakadó nyaklánc gyöngyei, halkan koppantak
a lombos fák takarta liget árnyékos padján.
.
Az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
s visszatükröződik kopott fénnyel szívem falára,
virágot fakaszt, s csend telepszik lángoló szírmára,
lassan elhamvad, csak a sós könny táplálja.
.
Bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat
óh, nem a külvilág harsány zaja, mely elnyomná jajomat,
vágyom elrebbenő érintésed s csendtörő zengő hangodat,
itt lennél velem, nem a kőszoborra futó borostyán alatt...
/BI/
Kép?Net
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.