Ötödik esély

2019. január 24.

Vissza a naplóhoz

Holnap randizok. Már elegem van azokból, akik átvernek és pszichológusnak néznek, akit elővesznek, ha szomorúak, de ha nekem van rájuk szükségem, akkor sehol sincsenek. Hát nem fizetnek nekem készenléti díjat, hogy csettintésre rendelkezésre álljak.

Van egy barátom évek óta. Időnként összejöttünk, de valami mindig közbejött. Még eleinte nagy reményekkel kezdtünk, de az én álhatatlanságom miatt sose tartott pár hónapnál tovább. Már legutóbb is azt nyilatkozta, hogy ő most már nem romantikus annyira, nem remél sok mindent. Így ötödik nekifutásra már én se remélek sok mindent. De jó vele és valamiért folyton visszafogad. Talán nem véletlen, hogy folyton megbocsát. És bár nem ígér semmit, legalább megmondja, h mit akar. Egész nap henteregni és beszélgetni. Ennél őszintébb már rég volt velem valaki. Semmi cicó. Elmegyek hozzá, az előzmények alapján öt perc múlva már bugyi se lesz rajtam. Talán nem is érdemes nagyon felöltöznöm...

A bejegyzést írta: L. Alexa