Ötvenéves találkozó

2017. november 19.

Vissza a naplóhoz

Ne mondjátok, hogy vitriolba mártottam a tollam hegyét! Mert nem tettem!
Ötven év után most találkoztunk az általános iskolai osztálytársakkal, majd az egész évfolyam együtt ebédelt.
Felkészítettem magam ahhoz, hogy hozzám hasonló öregasszonyokkal és öregemberekkel találkozom, mert fél évszázad mégiscsak hosszú idő az ember életében.
No, de erre nem számítottam!
Az osztályunkból 10-en már a felhők fölül néztek bennünket, a maradék huszonháromból tizennégyen jöttünk össze, és mindössze öt embert ismertem meg. Lehet, ha nem látnám magam nap, mint nap, akkor nem ismertem volna magamra sem.
De nem is az az érdekes, hogy súlyban szinte kivétel nélkül szépen gyarapodtunk az évtizedek alatt, hanem az, hogy nem volt jó hangulata az egésznek! Mindenki megkeseredett, sors tépázta ember. Hiába próbáltam régi csínyjeink felidézésével jobb kedvre deríteni a társaságot, kudarcot vallottam.
Az ebédnél sem igazán oldódott a hangulat. A szemben ülő házaspár például arra koncentrált, hogy amennyi ételt lehet, annyit hazavigyen, amelyhez kértek egy ételdobozt a pincértől és úgy megtömték, hogy majd' ki repedt a szerencsétlen.
A lányok többsége iskola/vagy érettségi után férjhez ment, gyerekeket szült, és mára boldog nagymama. Ám a férjekről kevés kivétellel múltidőben beszéltek, mert vagy meghalt a párjuk, vagy elváltak. Ez utóbbit néhányan többször is gyakorolták.
Vagy nem szabad megöregedni, vagy csak a szépre kell emlékezni. Az első ellen nem tehetünk semmit, de a második verzió már rajtunk múlik.
Úgy döntöttem, hogy legközelebb csak a százéves találkozóra megyek el.
Feltéve, ha lesz még általános iskola. Annak idején 1100 gyerek járt az iskolába, ma a modern, jól felszerelt épületben 310 gyerek tanul, az igazgatónő elmondása szerint egy részük bejáró, más településen lakik. Munkahely hiányában elöregszik a település.
Amennyiben ez a tendencia folytatódik, megérjük, hogy egy intézménnyé összevonják az óvodát és az általános iskolát. A megüresedő épületet pedig eladják.

A bejegyzést írta: Yolla