Ötvenévesek
2011. április 13.
No nem korban!
Házasságban.
Tessék kérem elképzelni ennyi időt kibírt embereket láttam a minap, akiket a város megünnepelt. Látva az ősz hajakat, legtöbbjüknél csak a mozgás lassúsága látszik, enyhén görnyedtek, de szemükben ott az a szikra, amit megszoktunk náluk, amellyel megismertük őket.A szikra, az elfújhatatlan láng csirája, napi mosolyuk forrása, mit nem tesznek le soha. Csak néznek oly ártatlanul, mint kisgyerek, mintha hibásak lennének azért, hogy még itt vannak.
Nem elég nagy az a csokor virág! Szeretetükre virágoskertek illata száll, hogy előlük rosszaságunkat, mellyel mi, fiatalok olykor elmegyünk mellettük, nem vesszük észre még csak köszönés erejéig sem. Ők, beolvadnak életünk hátterébe, hogy ne zavarjanak, nem akarnak mást csak az örömöt, hogy segíthessenek, s hogy az esti lefekvés előtt elvegyük értünk gyúlt mosolyukat.
Kis családom két tagja éli már ötven éve napjait egymás mellet. Kapunyikorgásra még most is felkapják fejüket, várva gyerekeiket, unokákat. A legjobb, legszebb nőt köszönöm nekik. S a sok csendes hétvégét.
S a kalácsot.
Visszamosolygok tekintetükre.
Ez mindent jelent nekik.
A bejegyzést írta: Gyuri
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szép és megható. Kevesek számára elért, egymás mellett eltöltött ötven év. Sokak számára felfoghatatlan, de a legtöbb embert áthatja, boldog érzéssel tölti el, ha találkozik egy ilyen párral.
Az életünket élni kell, akkor is, ha egyedül. Az emlékek velünk maradnak.
Egy mosolyt küldök, értük. :-)
Pussz,
Éva