Ózd, a városom
2013. június 16.
Ózdról sokan annyit tudnak, hogy nagy a munkanélküliség és, hogy itt született Majka. Ez mindkettő igaz is, de ennél azért több (volt) ez a város.
Nézzük, mit ír róla a Wikipédia:
"Ózd a „hét domb városa”, ugyanis hét irányból lehet megközelíteni. Az elnevezés az úz népnévből ered. Az úzok a hunokkal rokon nép volt, akik a 11. század második felében az Al-Duna tájékán és az orosz sztyeppéken éltek. Szétszóródtak, egy részük ebbe a völgybe került, és ebből a névből alakult ki – a „d” kicsinyítő képző hozzáadásával – az Ózd név."
A rendszerváltásig boldog, dolgozó embereket láttunk városszerte, a kohászat élt és virult, az embereknek volt jövője, perspektívája, a szülő tudta segíteni a gyerekét, megéltek a havi fixből.
Manapság borús, rosszkedvű, a kilátástalanság szélére került emberekkel van tele ez a szebb napokat megélt városunk. Akik a kohászatnál lehúztak harmincvalahány, vagy még több évet, most tanácstalanul, üveges szemmel róják az utcákat, leginkább a munkaügyi központ felé és vissza. Egy kérges tenyerű kohász vajon mire képezze át magát? Legyen szociális gondozó, ECDL programozó, esetleg dísznövénykertész? Ne higgyétek, örömmel megtenné bármelyikük is, ha tudná, a képzés után lenne munkahelye, és nem semmittevéssel kellene tölteni a napjait azután is. Sajnos, a képzések itt arra jók, hogy teljen az idő, munka továbbra sincs.
A fiatalok, fiatalabbak elmennek. Az idősebbek, akik már nem annyira rugalmasak, maradnak és bíznak még valamiben.
Talán a csodában, mert ebben a régióban másban nem nagyon hihet az ember.
Eközben gyűlnek a számlák, a huszonkét ezer forintos szociálisból esetleg éhen halni lehet, családot eltartani, számlákat fizetni már nem.
Marad az embereknek a politika, legalább kieresztik a dühüket, szidják az aktuális polgármestert, a vezetőséget, valahol le kell vezetni a feszültséget.
Én szeretem (szerettem) a városomat. Itt élek lassan negyven éve, itt születtek a gyermekeim. Ismerem a boltosokat, a hentest, a zöldségest a piacon...minden fűszálat az úton, bekötött szemmel eltalálok bárhová. De ha egyetlen lehetőségem lenne innen elmenni-dolgozunk rajta-most azonnal papucsban elindulnék.
Itt nincs jövő nekünk sem, hát még a gyerekeinknek.
Még mielőtt valaki azzal vádolna, hogy azért nincs munka, mert az emberek nem is akarnak dolgozni, jelzem, én évekig egy iskolában pucoltam a retket a kölykök után, szóval igazán nem vagyok válogatós, de már ez sincs. A jobb állások kihalásos alapon öröklődnek, a többiekre minden felsőbb embernek van egy ismerőse, családtagja, rokona, szomszédja. A teszkóban önkiszolgáló kasszák lettek, sok pénztárost elküldtek. Sajnos, ez megy itt. Amit a média sugall Ózdról, nagyrészt igaz. Az egy dolog, hogy szépül a város, sok a virág (amíg el nem lopják, vagy tönkre nem teszik), de ettől még éhes gyomorral fekszenek le a polgárok.
Szomorú vagyok, mert szerettem volna itt élni, de nem lehet. Tudom, máshol sem könnyebb, de ha máshol csak annyival lesz jobb, hogy a rezsimet ki tudom fizetni és etetni tudom a gyerekeimet, már megéri elmenni innét.
Az, hogy közben mit gondolok, már senkit nem fog érdekelni.
A cikket írta: - anubis -
Video: youtube.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valahol mindannyian szeretjük a szülővárosunkat. Én is hülye mód ragaszkodtam ide. Ma meg már, ide is ragadtam... Te se fogod soha elfelejteni Ózdot, mindig is megdobog majd a szíved, ha arra jársz vagy hallasz róla a TV-ben. Ez már így marad... neked is :D De ez így is a jó! Mi lenne velünk kötődés nélkül?!
Üdv és puszi,
Pí.
'74-ben, amikor végeztem az iskoláimmal, haza akartam jönni a megyénkbe. De nem kellettünk, mert hogy néz az ki, hogy a beosztottaknak magasabb az iskolai végzettsége, mint az igazgatónak. Maradtunk a fővárosban.
Gyorsan megtanították, hogy ott kell élni, ahol biztos a megélhetés.
Pussz: Yolla
Ózdi testvéreim köszönő szavait hozom neked!
És 1 kis ajándék:
http://www.youtube.com/watch?v=vqZghjj2H0A
Anubis,
Teljesen egyetértek veled. Imádtam ott élni - és ahogy te is írod - ismertem ott minden fűszálat. Minden utcához van 2-3 sztorim. Imádtam ott felnőni, iskolába járni. Csupa jó emlék köt oda. Sírva költöztem el onnan. Örömmel megyek haza látogatóba, hevesebben dobog a szívem, ha a kocsiból meglátom a "Köszöntjük Borsod Abaúj Zemplén megyében!" feliratot.
Ha arra gondolok, hogy Levit még fel kell nevelni, ahhoz pedig munka kell, akkor nincs is miről beszélni.
Ők a legfontosabbak, a többi majd kialakul.
Puszi
http://www.youtube.com/watch?v=M9lN3Jyg9ag
Kicsi Tyson Ózdról:
"Ózd a szívem csücske. Minden nyaramat ott töltöttem és onnan is sok mindent tanultam. Az ottani és akkori cigánysoron kezdtem a nyaralást, mert onnan volt az összes kis barátom. Annyira szabad volt minden…Igazi emberek vannak arra felé, igazi érzelmekkel, nem megjátszós színészek. Csórón is mosolyognak.
Mondjuk pont ezt nem értettem a rasszista Majkában, mert amióta elkerült Ózdról, valamiért tiszteletlenül és lenézően beszél az ózdi emberekről és az ottani életről. Elfelejtette, hogy honnan jött. Pedig én mondom: Ózd a legigazibb hely, ahol voltam."
http://www.ghettoradio.hu/cikkek/tartalom/interjuk/egymaskozt-az-utca-hercegevel
És 1 kis ajándék:
http://www.youtube.com/watch?v=vqZghjj2H0A
http://www.youtube.com/watch?v=hI84IBNu9VQ&feature=share
Teljesen egyetértek veled. Imádtam ott élni - és ahogy te is írod - ismertem ott minden fűszálat. Minden utcához van 2-3 sztorim. Imádtam ott felnőni, iskolába járni. Csupa jó emlék köt oda. Sírva költöztem el onnan. Örömmel megyek haza látogatóba, hevesebben dobog a szívem, ha a kocsiból meglátom a "Köszöntjük Borsod Abaúj Zemplén megyében!" feliratot.