Piros pünkösd napján...
2016. május 14.
Néha eszembe jut, a félben hagyott kinti munkám... Szerencsére a legszükségesebbeket elvégeztem..., de nem hiánytalanul... a másik fele még vissza van. Az az egy nap kevésnek bizonyult. Hát egyszerűen nem győztem a fűnyírást. Ez az egész hetet betöltő esőzés meg egyáltalán nem tesz jót a közérzetemnek,... mindig marad hiányérzetem...
Pedig annak örülnöm kellene, hogy különösebb kárt a hideg nem okozott semmiben... négy palántám bánta piros Pünkösd napján...
Igyekszem nem gondolni rá, milyen szépek voltak a virágaim... Mire kicsit is felszárad a föld, már nyomát sem fogom látni, csak a lehullott szirmait, a pünkösdi rózsámnak... Sajnáltam volna levágni bimbósan, hogy itthon, a vázámban gyönyörködjek bennük tovább, olyan szépek voltak együtt érintetlenül... Így voltam a tulipánnal, a nárcisszal..., az orgonával is... Ezért nincs virág a vázámban, nem úgy, mint régen, amikor megoszlottak ezek a feladatok kettőnk között és nem csak a magam ura voltam, rózsát sem magamnak vágtam, nekem hoztak, piros pünkösd napján...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.