Pite
2015. január 3.
Megfogadtam, többé nem teszek fogadalmat. Úgysem tudom betartani. Amúgy sem vagyok még túl a nehezén, rá megy még ez az évem. Akkor még pakoljak rá egy lapáttal?... Abból még idáig nem jöttem jól ki... Inkább ott folytatom, ahol abbahagytam... és élvezem még benne azt, ami jó van?
Mi a jó? Ez itt a kérdés... - Amit annak érzünk, hiszünk, minden, ami jólesik, szeretjük,... reggeltől, estig...
Mindig későn fekszem és korán kelek. Ezen úgy sem tudnék változtatni. Akkor meg minek? Előre megtervezzem a napokat?... Ha a felét elvégzem, oszt jó napot! Magammal elégedett lehetek. A maradék is nekem jutott.
Magamnak tartozom sok ígérettel, amit egyszer, ha a sorsom úgy hozza, be is tarthatom, de csak, ha én akarom.
Ma pl. pitét sütök, almásat... meg van minden hozzávaló, már csak én és a kedvem, mi hozzá kell... Örülnöm kellene, hogy nekem csak ez a minden bajom!?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
... no látom, ha jól látom, kisült a pite, de hová lett belőle az alma ... :)
Á, nem is érdekes, a lényeg eltelt jól a nap(od). Holnap majd folytatod, már, amit abba hagytál. Mit nem mondasz, korán kelsz és későn fekszel, akkor hol a pihenés? Végül is, mi már kevesebbel beérjük ... :D
... Bepótolom délután a hiányzó alvást, akkor tudok igazán jót aludni, mert nem érem be kevesebbel... :-)
Á, nem is érdekes, a lényeg eltelt jól a nap(od). Holnap majd folytatod, már, amit abba hagytál. Mit nem mondasz, korán kelsz és későn fekszel, akkor hol a pihenés? Végül is, mi már kevesebbel beérjük ... :D
Miért vélek némi szarkazmust felfedezni a szavaidban?
Pedig csak arról akartam beszélni,hogy eddig mindig én segitettem másoknak,és mások boldogsága fontosabb volt,mint a sajátom.
De mivel viszonzást nem kaptam,kénytelen vagyok magamnak megadni minazt,amire szükségem van.
"...elfogyott a szerető kedvesség és az érzelmi támogatás is? Na bumm! Éppen ideje, hogy önmagamat szeressem! Ezért, azért! :-)))..."
Milyen igazad van Sanda! Sohasem késő erre rájönni!... Éppen az imént beszélgettem a lányommal, hogy miért is nem tudtam annak idején megvalósítani az elképzelésemet... mert a lehetőségeimmel nem számoltam, csak az akaratommal és az engedélyem volt meg hozzá..., ami önmagában kevésnek bizonyult. Pici volt ő, még bölcsődés korú, és a húgaim tizenévesek... bemondták az unalmast fél éven belül... Be kellett lássam, hogy nem ez az én érvényesülésem fő területe. Megmutattam, hogy e nélkül is eljutok... és eljutottam a végére. Ma már - nem mondom, hogy nem hiányzik a tudás, amit szerezhettem volna - de meg vagyok nélküle. Az hogy eközben - mert hosszú idő telt el - elfogyott a szerető kedvesség és az érzelmi támogatás is? Na bumm! Éppen ideje, hogy önmagamat szeressem! Ezért, azért! :-)))
Pedig csak arról akartam beszélni,hogy eddig mindig én segitettem másoknak,és mások boldogsága fontosabb volt,mint a sajátom.
De mivel viszonzást nem kaptam,kénytelen vagyok magamnak megadni minazt,amire szükségem van.
Lelkemből szóltál.
Idén én sem fogadtam meg semmit,csak azt az egyet,hogy kedvesebb leszek önmagamhoz.
Kristin Neff Együttérzés önmagunkkal cimű munkáját olvasom,és nem idegesitem magam azzal,hogy fel kéne kelni és ki kéne takaritani,pláne nem olyan gondolatokkal,hogy hétfőn már dolgozni kell,méghozzá keményen.
Jelen pillanatban csak azzal foglalkozom,hogy jól bánjak önmagammal,mert csak akkor lehet együttérző az ember másokkal,ha először saját magának adja meg a szerető kedvességet és érzelmi támogatást.
Idén én sem fogadtam meg semmit,csak azt az egyet,hogy kedvesebb leszek önmagamhoz.
Kristin Neff Együttérzés önmagunkkal cimű munkáját olvasom,és nem idegesitem magam azzal,hogy fel kéne kelni és ki kéne takaritani,pláne nem olyan gondolatokkal,hogy hétfőn már dolgozni kell,méghozzá keményen.
Jelen pillanatban csak azzal foglalkozom,hogy jól bánjak önmagammal,mert csak akkor lehet együttérző az ember másokkal,ha először saját magának adja meg a szerető kedvességet és érzelmi támogatást.