újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Pofon az élettől, vagyis mi van ha a szerelem „padlóra küld”

2016. február 7.

Vissza a naplóhoz

2016. január 28.


Szombaton kezdődött a rémálom. Nem mondom, hogy megbántam, de várathatott volna még magára az összeomlás.
De nem hagyott nyugodni a hirtelen támadt „csend”., vagyis az, hogy a keddi naptól már nem is emlegette a pénztáros csajszit.
Pedig aznap is még az ágyban is azon zsörtölődött, hogy megint kötözködött vele a csaj.
Ezért kíváncsi lettem, hogy mikor beszéltek utoljára.
Bár még akkor is hezitáltam és nem voltam biztos benne, hogy ezt akarom tenni. De végül győzött a kíváncsiságom.
Aznap (szombat reggeli) volt az utolsó üzenet váltásuk.
11-re-írta a csaj. Ő pedig: ojan soká? én ide értem.
Percekig fogalmam se volt, mire értette a 11-et, meg az akkor még párom, azt „olyan soká”
De aztán „leesett”. Hitetlenkedve ültem a gép előtt, kimeresztett szemekkel, és csak azt tudtam ismételni: ezt nem hiszem el….
Szóval Ő oda hívta a csajt, a lakásra, oda amit épp felújított, ami az én lakásom volt…
de albérletbe akartuk kiadni.
visszább görgetve valami olyasmi volt még: „csak délután jön ide” Gondolom itt arra gondolt, hogy én csak akkor megyek megnézni a lakást.
Még annyit olvastam, hogy már a boltban sem tudnak beszélgetni, és valamelyikük azt írta: hiányzol.
Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom. Legszívesebben oda mentem volna rögtön. De nem volt ürügyem rá…
de járt az agyam, kattogott: mért találkoznak, mi van köztük, mit csinálnak, csak beszélgetni akarnak??????
fogalmam se volt mi van most.
Zaklatottan takarítottam, főztem, mostam, közben agyaltam, vajon hogy juthatnék oda, hogy ne legyen erőltetett…. de már délután lett. És én egyre elkeseredettebb, így újra belenéztem a levelezésbe. Visszább görgettem… sok-sok puszis smile volt…meg a csaj írta, szeretlek, hiányzol, Ő is írt ilyeneket….
de még mindig nem állt össze a kép
aztán ezzel a mondattal minden világossá vált: „de azt én is meg tudom adni neked”-írta a csaj, mikor az elvesztett babáról beszélt neki Ő.
Hihetetlen fájdalom és felismerés hasított belém. Abban a pillanatban minden összetört bennem…örökre 

A bejegyzést írta: tatjana

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: