Pofonok
2016. november 7.
Osztja az élet rendesen.Kapkodod a fejed,honnan kapod a következőt?Legtöbbször onnan,ahonnan legkevésbé várnád.
Befogadsz valakit a családodba,az életedbe.Nem azért,mert hú de jó fej!Nem.Azért mert a gyermeked néz úgy rá mint egy csodára.Aztán a rózsaszín köd felszáll és előjönnek az árnyak.Ahogy a kapcsolat romlik,úgy lesz a gyermeked egyre rosszabb színben feltüntetve és mindezért a végén te vagy a felelős.Kapod a" pofont".A lelked csakúgy sajog bele!És nem adhatod vissza,mert ki tudja,hátha mégis rendeződnek a dolgok és akkor te leszel a főgonosz.
Nem tudom éltetek-e meg ilyet?Kegyetlen egy helyzet.Mit lehet tenni?Befogott szájjal várni...
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ennek a fordulatnak csak örülni lehet... te ne tegyél mást, mint egyengesd az útjukat szép szóval, példákkal, hiszen ki mondhatja el, hogy minden mindig olyan, ahogyan mi szeretnénk... :-)
Puszi
Most újra béke van.Végül leültek és mindent átbeszéltek.Rájöttek,nem akarnak különválni egymástól,mert szeretik egymást és semmi nem ér annyit hogy hátat fordítsanak egymásnak.Áldom az eszem(és az égieket,hogy adtak türelmet)hogy szeretettel kedvesen tudtam a leányzónak elmondani a dolgokat,mert a vihar elmúltával így én nem lettem bűnbak:) A félelmeimet igyekszem háttérbe szorítani .Aztán majd meglátjuk...
Kedves Anyu!
Annál többet, mint tettél nem igazán tehet egy anya.. Jelen esetben a fiad választottjáról van szó és ha ő még ezek után is ragaszkodik hozzá, nem tehetsz mást, mint hagyod, hogy egymás között rendezzék a kapcsolatukat. Mivel nem ismerem a hátteret, az okokat, többet nem is tudok ehhez szólni. Vagy te annyira megértő és elnéző, hogy a fiatalokra bízod a döntést.. Amit főztek, egyék meg.. Nehéz egy anyának pártatlannak lenni. Ezt a gyakorlatból tudom, mint ahogy annak idején én is visszamehettem a szülői házba, ha nem is tárt karokkal fogadtak. Az élet úgy hozta, többször is. Egy anya nem tud mást tenni, mint végső soron a gyereke mellett kiállni, de ezzel is csak óvatosan bánj.. mert ott vagy te és még a család többi tagja.. Azt az egyet ne engedd, hogy dróton rángassanak..
Puszi
Igazad van!És attól valóban őrizkedem,hogy dróton rángassanak.Egyébként megteszek mindent amit tehetek.Most csak annyit hogy várok.
Puszi
Annál többet, mint tettél nem igazán tehet egy anya.. Jelen esetben a fiad választottjáról van szó és ha ő még ezek után is ragaszkodik hozzá, nem tehetsz mást, mint hagyod, hogy egymás között rendezzék a kapcsolatukat. Mivel nem ismerem a hátteret, az okokat, többet nem is tudok ehhez szólni. Vagy te annyira megértő és elnéző, hogy a fiatalokra bízod a döntést.. Amit főztek, egyék meg.. Nehéz egy anyának pártatlannak lenni. Ezt a gyakorlatból tudom, mint ahogy annak idején én is visszamehettem a szülői házba, ha nem is tárt karokkal fogadtak. Az élet úgy hozta, többször is. Egy anya nem tud mást tenni, mint végső soron a gyereke mellett kiállni, de ezzel is csak óvatosan bánj.. mert ott vagy te és még a család többi tagja.. Azt az egyet ne engedd, hogy dróton rángassanak..
Puszi
Drága Anyu! Nagyon megértem a helyzetedet! Én is hasonlóan jártam, említettem már, hogy a húgom halála után a fiát,-mert már csak ketten vagyunk,-én istápolom. Bevallom, ezzel sok keserű órát szereztem magamnak, mert bár nem várok érte köszönötetet, de legalább egy kis hálát igen.Nagy anyagi vonzata is van a dolognak. Sok töprengés után aztán szóvá is tettem a dolgot. Anyu, én azt tanácsolom Neked, ne halgass. Tudnod kell, hogy a fiatal korosztály már nem úgy lát, mint mi.Ha nem beszélünk róla, talán soha nem is veszik észre magukat. Nem kell félni, mert nem a rosszándék vezet és nem Te, hanem ők szorulnak segítségre. Attól ne félj, hogy örökre megharagszanak. Valószínű, neheztelni fognak érte most, de ahogy telik az idő, ez enyhülni fog, emlékszem, én is sok mindent később értettem meg anyám szavaiból, tetteiből,"fel kellett hozzá nőnöm"...De még azt is eltudom képzelni, hogy a menyed(?!) részéről a meggondolatlan mondatok, ami a kapcsolatotok romlásához vezetett, keserűségből történtek.
Anyu, probáljátok meg megbeszélni..
Puszi, Ilona
Tudod,szeretettel,finoman helyretettem,amikor már az ment,hogy a fiad így,a fiad úgy...Ezen túl azonban nem lehet beszélni a hölgyeménnyel,aki egy zaklatott és talán komolyabb segítségre szoruló személy.(Nem a menyem,a kisebbik fiam barátnője).Ha nem megy együtt a fiamnak még mindig van otthona,ahová hazajöhet.Amikor ezt felvetettem,rögtön visszavett magából,de időről időre újrakezdi a piszkálódást,ócsárolást.Ez van most.A fiamnak kell lépni innentől.Csakhogy szereti és mindvégig kivár.Ezért én is csak ezt tehetem.
Puszi
Anyu, probáljátok meg megbeszélni..
Puszi, Ilona