Polgári alkalmazott
2013. január 12.
A jogosítványom megszerzése után rögtön „szűk” lett az addigi munkahelyem, - a lakatosműhely! A 18 év feletti fiatalemberek számára a katonai sorkötelesség, mint a nevében is benne van, - kötelező volt!
A fenyegetettség, mint Damoklész kardja, - ott lebegett az én fejem felett is. Mint afféle lázadó ifjú, mindenféle kötöttségtől, és előírástól irtóztam! Elhatároztam, hogy elmegyek dolgozni a katonasághoz polgári alkalmazottnak, - mint gépkocsivezető. Olyan, mintha gyárban dolgoznék, napi munkaidővel, fizetést kapok, és otthon alszom! A munkaidő letelte után pedig azt csinálok, - amit akarok! Minden hétvégém szabad! Ha kibírom 26 éves koromig, akkor megúsztam a katonaságot, - és nem kell bevonulnom!
Tehát beléptem a lakásunktól negyedórányira lévő központi katonai gépkocsi elosztó alakulathoz! Szépen civil ruhában vezetgettük a különféle vadonatúj személy és teherautókat, kétéltűeket, és más páncélozott harci járműveket. Ott tanultam meg például, hogy hogyan kell 3 – 4 egymásra akasztott pótkocsival tolatni! Az egy olyan „művészet”, amit sima, - akár 30 éves gépkocsivezető múlttal sem tud senki elsajátítani! Ugyanis tolatáskor minden pótkocsi rúdja más – más irányba csuklik!
Volt is egyszer egy ilyen „bemutatóm”! Egy nyerges vontató, melyre pluszként még egy pótkocsi volt ráakasztva, már a sokadik próbálkozásra sem tudott rátolatni a rámpára. Sokan néztük, és próbáltuk irányítani, de a szegény sofőr már nem látott a pipától!
- Pilóta bácsi, segíthetek? – kérdeztem Tőle. Ő kiugrott a kocsiból, és földhöz vágta a sapkáját.
- Menj vele, törd össze - ahogy akarod!- mondta mérgesen. Én beültem a fülkébe, jól előre mentem, és egy ívből betolattam a kívánt helyre. Az öreg sofőr mindezt kikerekedett szemmel figyelte! Mikor kipattantam a fülkéből, odajött, és kezet fogva gratulált.
Megnyugtattam, hogy nem benne van a hiba! Én meg hónapokig ezt gyakoroltam! Megvan ennek is a fortélya. És, hogy ne szégyenkezzen, hogy nem tudott betolatni a rámpára, mert minden tengely másik irányba fordul, - ha tolatnak! Barátsággal váltunk el.
A katonai belépőmmel bejáratos lettem a tiszti klubba. Ez egy meglehetősen kiváltságos hely volt. Kiváló éttermében első osztályú kiszolgálás volt, - harmadosztályú árakon. Saját mozija is volt, ahol bemutatás előtti filmeket vetítettek szintén olcsón. Elég sok főtisztet és tábornokot ismertem meg ott, a tiszti klubban!
Szépen múlt az idő civilként a katonaságnál. Élveztem ezt az életet, minden jó volt. Egyszer egy kétéltűvel, egy páncélozott úszójárművel, úgynevezett FUG-gal, megkergettem egy főtisztet, - aki kocsikat jött átvenni az ezredének. Futott előttem, mint a nyúl, - én meg csak bőgetve a FUG motorját, - utána! Addig kergettem, amíg csak át nem ugrott egy vizes árkot. Nem is lett volna baj belőle, ha nem állok meg. De én megálltam, és kidugva a jármű tetején a fejemet, - kiröhögtem!
Elment panaszkodni az ezredparancsnokhoz!
Két hét múlva megkaptam a behívómat!
A bejegyzést írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: emillio
A nagyképűség a 3 pótkocsis tolatáshoz nagyon kevés!
Inkább azt kell tenni, amit "Lenin apánk" mondott:
- Tanulni, tanulni, tanulni.....
Inkább azt kell tenni, amit "Lenin apánk" mondott:
- Tanulni, tanulni, tanulni.....
Miért nem cikként tetted ezt fel? Jóóó!
Ja?... Egy valakit nem tudtál volna lepipálni a nyerges vontató bemutatóval... a nagy Ő-t. Fenegyerek volt, akár mint te, de "előnyödre" nála ehhez nagyképűség párosult.