Poppy
2013. június 9.
Újból és újból rácsodálkozom a Természet mindent átfogó hatalmára.
Azt gondoljuk, és sokan mondják - és teljes meggyőződéssel, hogy leigázzuk, pusztítjuk a Természetet. Nos, meg vagyok győződve arról, hogy kevés ehhez az ember. Mutatok példát.
Sétáim során – utam leegyszerűsítve – gyakran kelek át a vasút vonalán. Sínek között, zúzott köveken botladozva. Telefonom a zsebemben néma, de mégis előkapom, és vaksin, mert ezzel a szemüveggel nem látom jól, de fotózásra hegyezem, mert ámulva látom a csodát. Néhány négyzetcenti vacak föld, ami szinte csak szél által összehordott por, de mégis, minden környezeti ártalom, emberi pusztítás ellenére pipacsok serege piroslik a sínek mentén.
Élénk piros színük vonzza a tekintetet, életre valóságuk ámulatba ejt. Nem kell ide termőföld!
Rengeteg piroslik, akár merre nézek, csak kapkodom a fejem, hogyan is csináljam, hogy látszódjék a mostoha körülmény, ami nem szab gátat.
Sajnos tele fényképeztem (más alkalommal) a memóriát, így nem volt módom videót készíteni utam további részéről, amit nagyon sajnálok.
A következő tanulságos dolgot szerettem volna képre vinni.
Pár hónappal ezelőtt, a közeli hyper-,szupermarket átalakítása zajlott, amivel együtt járt a környezetének feljavítása is. Újra aszfaltozott járda, díszburkolat, fehér murvával felszórt szigetek, stb...
Tavasszal még munkagépeket kerülgetve lehetett csak odajutni, és természetesen jó magyar szokás szerint, a kiásott, fölösleges földet feltornyozták a csodajárda mellett, azóta is ott van. Nos, a Természet nem hagyja magát.
A kiszórt földhalom ezernyi növénnyel, virággal öltözött föl, a díszburkolat fugában zöldell a fű, a fehér murva csak itt-ott látszik, mert bizony az is kizöldült.
Így lehetséges az, hogy ott a senki sem lakta környéken parkosítás nélkül is csodálatos virágok között tehetem meg sétáimat a huszonegyedik századi bevásárlóközpontba.
A Természet maga a csoda, és mi, emberek igyekszünk tönkre tenni, de nem hagyja magát.
Még azt sem tartom kizártnak, hogy bosszút áll.
- Gabriella Czakó -
Video: youtube.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
A természet az úr, erős és mégis annyira gyenge. Jobban kellene vigyáznunk rá! Nagyon andalító az írásod és a zene is.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv:A
A pipacsok közt szerelmeskedni a legjobb :DDD
Jó írás! Gratula+!
Kirka
Hiszen a pipacs virága nagyon könnyen lehullik,egy sóhaj is elég neki.
Jó írás! Gratula+!
Kirka
Köszönjük a csodás cikket! Öröm volt olvasni.
Pussz,
Tündér
Ez nagyon szép írás, jó volt olvasni, éreztem mögüle a természet szeretetét.
Nem tudom miért, de valahogy a vadvirágok közül, nekem is a pipacs az egyik kedvencem. Még jó, hogy az ember a pipacsainkra nem tette rá a kezét, és nincs kék pipacs, sárga pipacs, fehér és fekete pipacs!
Köszi,
Pí.
Szép írást kaptunk tőled, szép zenével, mint ahogy az őshonos gyomnövényünk, a pipacs is az. :-)
Már messziről virítanak. Én nagyon szeretem és nem kell a kertemben magról vetnem, mert ha utamba kerül egy-egy csokorra való pipacs, azt nem vágom le, hagyom, amíg elszáradnak, elhintve magjukat, hogy a következő évben ismét megcsodálhassam.
Köszi,
Éva