Pótmamák

2016. július 19.

Vissza a naplóhoz

Apukámnak volt egy tacskója, Dorka. Egyik nyáron, mikor meglátogattuk, Dorka épp kistacsikat várt. Egy este nyüszítéshez hasonló hangra értünk haza és apukám világra segítette a kicsiket a sötétben. Emlékszem, a kutyaházban születtek meg és apukám kiadogatta őket. Nem tudom már, hogy miért, de mi etettük a kicsiket, talán Dorka nem élte túl a szülést, nem emlékszem. Palackok szájára húztunk gumikesztyű ujjakat. Apukám tett is egy megjegyzést, hogy nem árt gyakorolnom... Persze ő másra célzott, de nem is ragoznám.
Nem tudta, mennyire igaza lesz. Ma kiderült.

Sok macskánk van. Az egyikük, Leeloo (Lilu, Ötödik Elem), pár napja hosszas terhes zsörtölődés után megszülte kiscicáit. Csak éppen fogalmunk sem volt, hol. Tegnap keserves nyávogást hallottunk valahonnan. Erős tüdejű kiscicára utalt a hang. Aztán jött még egy hang. Az öcsém ma felvetette, hogy talán a padláson vannak, ugyanis sehol máshol nem találtuk őket a hangot követve. Igaza volt. Hat kiscicát találtunk a padláson. Négyen nem maradtak életben. A drága anyuka úgy tűnik nem foglalkozott velük. Szoptatni sem járt fel.

Lehoztuk a két kicsit, szegénykéim teljesen kihűltek ebben az időjárásban. Fent a padláson nincs semmi, csak nyirkos hideg. Leeloo továbbra sem akarta etetni őket, és a másik két nőstény sem volt túl segítőkész. Anya szerint érezték rajta a többiek szagát és nem fűztek sok reményt a dologhoz. Ekkor jutott eszembe apukám.

Szerencsémre az öcsémnek volt egy korszaka, amikor mindenféle üveget gyűjtött emlékbe. Az egyik ilyen üveg egy kicsi feles palack volt, a célra tökéletes. Sajnos a picik nem igazán tudták, mi a dolguk. Nem volt szívem feladni. Néhány napja temettünk el a kertben egy másfél hónapos kiscicát, akit már mindenki nagyon megszeretett. Nem akartam, hogy újra megtörténjen. Az egyikük sajnos nem sokkal a megtalálásuk után meghalt, ő nagyon gyenge volt. A másik viszont életerős lévén továbbra is torkaszakadtából nyávogott. Úgy döntöttem, átverem az anyát.

Áttörölgettem a kicsi bundáját, hogy más szaga legyen, és bevált! Ugyan nem sokáig, de szoptatta az anyja. Aztán lelépett... Kókusz továbbra is kerülte a picit, de a harmadik nőstény, Nimbusz, ő már sokkal rendesebb volt. Továbbra is szaglászta, mert ugyebár nem az övé, és már majdnem meg is mosdatta. Őt sikerült rávennem, hogy etesse kicsit. Ezt eljátszottuk háromszor, végül az üvegből is sikerült enni. Mivel már én is éhes voltam, a nadrágom meg csupa tej, gondoltam megpróbálom megint.

Ez volt úgy fél órája. Kint azóta is csend van és a kiscica Nimbuszhoz bújva alszik egy jó nagy lakoma után.

A bejegyzést írta: Reenzy