Privát hell
2015. július 21.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
Kimondott szó után esőként fejemre
szitál,
hulló levél némaságával arcomba
zihál.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
Eltaposott kavicsok hangtalanságában
fáj,
hervadó szirmok könnytelen-gyászával magába
zár.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
Madárszárnyak zajtalan-neszében hullik
rám,
Fakuló színek jajgatásában, bennem van
már.
Te nem hallod, ez az én csöndem…
értem, élem, érzem, félem…
… fájom…
Lilyth
A bejegyzést írta: Lilyth
Hozzászólások
időrendi sorrend