Puff neki

2022. július 8.

Vissza a naplóhoz

2019. július 8.-i jegyzet:

Az öregem volt a dokimnál felíratni a bogyóimat és megkértem, hogy kérdezze meg, engedi-e a kisrepülős mókát és állítólag azonnal rávágta, hogy kizárt dolog. Túl sokat nem tudtam meg az okokról, mert a faterom sosem kérdez utána semminek, de állítólag még megy be a dokihoz, szóval megkértem, hogy kérdezze meg pontosan mi az akadálya, mert szeretném érteni. Csak annyit tudtam meg, hogy nem engedi, mert a kisgép nagyon ráz, ha turbulencia van, meg rezeg a géptest, ahogy a motor dolgozik (nem tudom, hogy ezekkel miért van baj az állapotomra nézve, milyen bajom származhat ezekből a látszólag jelentéktelen hatásokból, szóval utánakérdeztetek a faterral), meg a doki szerint ott nincs segítség, ha baj van, nincs defibrillátor, meg szakszerű segítség. Defibrillátor? Biztatóan hangzik...
Ami még növeli a komorságomat az az, hogy ugye az Andris-barátom ígérte, hogy ha enged az orvos, akkor szóljak és beszél a pilótaismerősével, meg vezethetem is a kisrepülőt (nyilván csak kormányozhattam volna), szóval bebuktam. Repülőgéprajongóként és egész életemben pilótának készülőként ez nagy pofon. Azt elfogadtam, hogy pilóta nem lehettem, de hogy utasként sem tapasztalhatom meg a repülés élményét, az szívás, mert ebben azért reménykedtem. Nagy álmom volt. Ez most odatett a hangulatomnak, de a hirtelen kikívánkozó dühömet és keserűségemet gyorsan házkörüli tevékenységekbe fojtottam, aztán majd idővel megbékélek ezzel a kudarccal is.

Jóideje nem volt rohamom, talán hónapokban is számolhatok, erre ma bejelentkezett a nyavalyás, de mentségére szóljon, hogy elég enyhe volt a mértéke. Kíváncsi vagyok a holnapra, mert általában ha egyszer megtalál, akkor utána egy darabig napi szinten - van, hogy napi 2-3 is - jön.

A bejegyzést írta: Arnold91