Rámegyek, és ami örömet ad
2011. szeptember 11.
http://tollal.hu/mu/tulelem-ha-beledoglok-is!-rd
Olvastam ma egy cikket. A fenti linken található meg. Különösen az utolsó bekezdés ért fel egy sokkterápiával.
Én sem akarok más boldogsága miatt stressz-bombákat aggatni magamra.
Nagyon jól tudom, hogy mitől ég állandóan a gyomrom. Az elvárásoktól, amiknek nem tudok és nem is akarok megfelelni. Kedvenc barátom mondta, hogy próbáljam ki a Xanaxot, mert a gyomorsavcsökkentő semmit sem ért. Két napra leszedáltam magam. Tényleg képes voltam normálisan beszélni mindenkivel. De nem is voltam önmagam. Ez a harmadik nap. Tiszta vagyok. Estére elkezdett égni a gyomrom… Eddig nem…
Azt nem mondom, hogy nem akarok a legjobb lenni, de nem mindenben. Csak kicsit vagyok maximalista. Tudom, hogy a maximalizmus egyenes út a csalódáshoz.
Megvédeni magam… még mindig nem tudom megvédeni magam, ahogyan nemet mondani se, ha szépen könyörögnek. Nem számíthatok magamra. Általában nem okoz gondot, hogy kiálljak valaki vagy valami mellett, de magamat mindig cserben hagyom. Iszonyú dühös vagyok magamra emiatt. A pszichológusom mondaná, hogy ne legyek. Na, mindegy. Nem számíthatok magamra. Tudom, hogy nem mehet így már sokáig. Rámegyek…
…
De történnek nagyon jó dolgok is. Anka mesélte, hogy kapott informatikából egy ötöst külön dicsérettel, amit elfelejtett beírni neki a tanár. Lencsike pedig azt mesélte, hogy felvették az énekkarba, és hogy egy hibája volt matekból, amin a tanár rettenetesen meglepődött, mert nem szokott ilyen lenni. Kivételes gyerekek. Olyan nagy örömmel beszéltek velem, hogy boldog lettem, hogy hallottam a hangjukat. Többször kell őket hívnom.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend