Reakció a "Csak egy pofon"-ra

2018. augusztus 25.

Vissza a naplóhoz

Enyhén szólva bosszant a hozzászólások megtiltása, de nem tudok mit tenni! Megkísérlem itt leírni a gondolataimat a fenti írás kapcsán.

Úgy vélem, nem pofon vagy nem pofon kérdése a jól neveltség, hanem egyszerűen nevelés kérdése.
A mi korosztályunkat még megnevelték a szülők, édesanyáink többsége évekig inkább háztartásbeli volt, és fő hivatása a gyereknevelés volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem csinált semmi mást. Dehogynem! Ott volt a konyhakert, a jószágok, melyek éppen elég munkát adtak számára, csakhogy mi, gyerekek is otthon voltunk. Reggeli nélkül nem mentünk iskolába, ahogyan az is természetes volt, hogy iskola után ebéddel vártak bennünket, kikérdeztek, mi történt az iskolában.
Családunkban a tanárnak mindig igaza volt, akkor is, ha nem. Sohasem vertek meg, pedig egy - két meredek húzásom nekem is volt. Apukám egyik ilyen alkalommal csendben megjegyezte, hogy szégyelli magát miattam. Pedig csak súgás miatt kaptam egyest magatartásból.

Nem voltunk gazdagok, tehetősek sem, egy fizetésből éltünk, beosztással. Mindig változatos és friss étel került az asztalra, de luxusra nem telt és valójában nem is igényeltük. Mégis milliomosok voltunk, mert volt a szüleinknek és a nagyszüleinknek idejük ránk, gyerekekre, arra, hogy beszélgessenek velünk, bevonjanak a ház körüli teendőkbe, nem küldtek ki a helyiségből soha, hogy ne hallhassuk a felnőttek beszélgetését.

Szép lassan megtanították velünk a felnőttek és a másik gyerek tiszteletét, a tisztességet, az igazmondást, a jól végzett munka örömét. Mindennek tudtunk örülni, az öt deka savanyú cukorkának éppúgy, mint a nagyapa szőlőből hozott első cirmos almájának.

Kötelező volt az iskolaköpeny viselete, még gimnazista korunkban is, aminek eredményeként egyformán néztünk ki, és ebből az egyformaságból a saját eredményeinkkel tudtunk kitűnni., nem azzal, hogy kinek a papája keres többet. Milyen érdekes, mindenkiben volt valami iránti tehetség, ki nyelvekből, ki matekból volt a jobb és segítettük egymást a kollégiumban.

Mára megváltozott a világ.
De nem az előnyére.

A bejegyzést írta: Yolla