újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Regény régen és ma

2016. június 5.

Vissza a naplóhoz

Nemcsak az olvasási szokásaink változtak meg, az írók dolga sem lett könnyebb. Egyes történeteket már nem lehet megírni. Nézzük például Carlo Gesualdo da Venosa (1560-1613) életét. Gesualdo zeneszerzőként maradt meg az emlékezetünkben. A maga korában újító volt, manapság elavult, de azért még mindig zseni; egy zeneszerzőről akár regényt is lehetne írni – Thomas Mannak egészen jól sikerült.

Hanem az összes többi! Gesualdo Venosa hercegének és Conza grófjának született, ez a kombináció újabban lehetetlen. Legföljebb gazdag családról beszélhetnénk, de a gazdagság nem romantikus. Előbb-utóbb kiderült, hogyan szerezték a vagyonukat, aztán sokkal többet kell visszafizetniük, mint amennyit összeloptak.

A herceg a korabeli szokásoknak megfelelően az unokatestvérét, Maria d’Avalost vette feleségül, aki szintén nem volt akárki, hanem a pescarai márki lánya. Ma ez végzetes bűnnek számít, Carlo és Maria nem szerethetik egymást, mert a DNS-ük nem illik össze. Mondjuk, nem is szerették egymást sokáig, mert Maria rögtön terhes lett, és szült egy fiút. Most már ez is a mesék világába tartozik, újabban élni akarunk néhány évig, és a szaporodásról csak akkor lehet szó, ha már kipróbáltunk minden egyebet. Mire az egyház ismét engedélyezte az együtt-alvást, Maria már régen egy másik herceggel, a jóképű Fabrizio Caraffával aludt együtt. Ez ma is előfordulhat, leszámítva persze azt az apróságot, hogy alvási kérdésekben nem a gyóntató atyával, hanem a nőgyógyásszal konzultálunk. Ja, és Andriában sem élnek hercegek!

Eltelt néhány év, újabb fiú született, mire Gesualdo egyáltalán gyanút fogott. Úgy tett, mint aki több napos vadászatra készül, és óvatosságból lemásoltatta a vára kulcsait, ha az ármányos Fabrizio megpróbálná kizárni őt, a jogos tulajdonost. Aztán váratlanul hazatért, és rittig, foglalt volt a hitvesi ágy. A hercegek kardot rántottak (ugyan kinek van ma kardja? még fegyverviselési engedélye is alig), Fabrizio nem élte túl az összecsapást, Maria is ott maradt a tetthelyen, a bölcsőben fekvő, és kétes származású deddel együtt. Valamirevaló író ki nem hagyott volna egy ilyen pompás jelenetet: szerelmi dráma, gyilkosság, horror – Gesualdo szolgái is közbelépnek, rá- vagy lebeszélik a gazdájukat – akit végül egy női hálóingben találnak meg. Ma már szó sem lehet ilyesmiről. A felek szépen leülnek, és megbeszélik az eseményeket, elvégeztetik az apasági vizsgálatot, a bíróság úgy dönt, hogy Maria a várban marad a dedekkel, és a feleslegessé vált férj mehet, amerre lát. A női hálóingből mindenki levonhatja a szükséges konzekvenciákat.

Gesualdónak annyit se mondtak, hogy ejnye-bejnye, mert arisztokratákra semmilyen törvény nem vonatkozik. Ezzel szemben nálunk eltart vagy három évig, mire megállapítják, hogy az elkövető valóban azonos az elkövetővel, tényleg elkövette azt, amit egyébként maga is bevallott, aztán jön a sztárügyvéd, aki az életfogytot lecsökkenti pár évre, és a szegedi Csillag helyett is elég lesz s házi őrizet. A d’Avalos és Caraffa családok megüzenték, hogy élni kívánnak a vérbosszú jogaival. Gesualdo megijedhetett egy kicsit, mert elköltözött egy másik várába, ahol nem is zaklatta senki. Unalmában zenét szerzett – képzeljük csak el, hogy miket szereznek ma a jogerősen elítélt gyilkosok. Például parádés izmokat. A konditeremben. Vagy füvet. Nem az udvaron.

Mivel Gesualdo tényleg zseniális zeneszerző volt, egy idő után áttette a székhelyét Ferrarába, ahol igazán értékelték a madrigáljait. A vérbosszú elmaradt. Gesualdo még több zenét szerzett, virtuózként játszott a lanton, később II. Alfonzó d’Este herceg unokahúgán is, de ezt megszívta, mert el kellett vennie feleségül. A mai regényíró számára ez se téma. A lantművész még véletlenül sem, hacsak nem akarja örökre elveszteni az olvasóit. A házasság ugyanolyan rossz lett, mint az összes többi, Gesualdónak elege lett Leonórából, Ferrarából, talán még a madrigálokból is, és visszavonult az ősi várba.

Hol vannak manapság ősi várak? Van ám vagyonmegosztási per, vagy hajtépés a kecó miatt, itáliai hercegek, angol lordok, spanyol grandok, teuton lovagok utolérhetetlen eleganciája nélkül. Tessék regényt írni a nagy-nagy semmiből. A regényes jeleneteket ki kell húzni. Ami Gesualdo számára még sima hétköznap volt, az ma már nem életszerű.

A modern regényíró nem használhat fel többet Gesualdo életéből, mint az utolsó évtizedét. Módjával, persze. Bűntudat, lelkifurdalás szóba sem jöhet, mai regényhős nem gyűjti szenvedélyesen a szentek ereklyéit, nem korbácsoltatja meg magát a szolgáival, sőt egyáltalán nincsenek szolgái. Továbbá nem építtet három templomot, egy dominikánus és egy kapucinus kolostort. Esetleg elfogyaszthat néhány kapucinert. Lényeg a teljes, tömény és mindenre kiterjedő depresszió. Erről akárhány kötetet össze lehet írni, el lehet nevezni Gesualdo-szindrómának; orvosi szakkifejezések használata erősen javallott. Még az is elmegy, hogy a szindróma holttestét csak egy hónap múlva találja meg az első fia, Emanuele.

Ez már egy nagyon szép, progresszív regény lesz, a tökéletes elidegenedéstől a tökéletes elidegenedésig, és a kiadók megnyalhatják mind a tíz ujjukat.

- Müszélia -



A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

K. Pi!

A világ dicsősége nem fog elmúlni, max. csak
a mienk! Miért? Azért, mert ahogy egyre jobban
öregszünk, úgy fáradunk el egyre hamarabb, mert
lemerülünk, mint egy kínai akkumulátor!
(És az újratöltés már nem használ!) Az ismerősök
szép lassan elmúlnak, az utódokat meg már nem érdekli,
hogy kik voltunk, és mit tettünk! Marad tehát, hogy
amit még a hátralévő időnkben teszünk, vagy alkotunk,
azt csak a saját örömünkre tegyük, - nem pedig a világ
dicsőségére..... Előbb csak beporosodunk, aztán nem
sokka később porrá is leszünk! (De legalább nem
szennyezzük a környezetet!)
(:-D)

Üdv: emillio

Ezért lesznek az idős emberek önzők... és ez teljességgel érthető.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Keves Müszélia!
Ha minden múltbéli zsenit a mai bolognai rendszermércével mérnénk, akkor sok-sok régmúltba elmúlt tudósunk se lenne okosabb, mint egy ötödikes a TV2-ből (vagy RTL, a fene se emlékszik ezekre a műsorokra, főleg, hogy nem is vagyok egy Dani Blú), ami persze nem Kopernikusz, Platón vagy esetleg Einstein bűne, de még csak nem is Carlo Gesualdo da Venosa hibája, akit manapság lepipálna egy minisztár a Dunatévé egyik tehetségkutatójából, hanem a világ fejlődése. Igen, az írás az egyetlen, ahol egy Lev Nyikolajevics ma is verhetetlen (lásd hányattatott sorsunkat jövő nemzedék), ezzel feladva a leckét a mai kortárs irodalomnak.
Sic transit gloria mundi (vagy épp nem...).
Üdv,
Pí.

K. Pi!

A világ dicsősége nem fog elmúlni, max. csak
a mienk! Miért? Azért, mert ahogy egyre jobban
öregszünk, úgy fáradunk el egyre hamarabb, mert
lemerülünk, mint egy kínai akkumulátor!
(És az újratöltés már nem használ!) Az ismerősök
szép lassan elmúlnak, az utódokat meg már nem érdekli,
hogy kik voltunk, és mit tettünk! Marad tehát, hogy
amit még a hátralévő időnkben teszünk, vagy alkotunk,
azt csak a saját örömünkre tegyük, - nem pedig a világ
dicsőségére..... Előbb csak beporosodunk, aztán nem
sokka később porrá is leszünk! (De legalább nem
szennyezzük a környezetet!)
(:-D)

Üdv: emillio
Keves Müszélia!
Ha minden múltbéli zsenit a mai bolognai rendszermércével mérnénk, akkor sok-sok régmúltba elmúlt tudósunk se lenne okosabb, mint egy ötödikes a TV2-ből (vagy RTL, a fene se emlékszik ezekre a műsorokra, főleg, hogy nem is vagyok egy Dani Blú), ami persze nem Kopernikusz, Platón vagy esetleg Einstein bűne, de még csak nem is Carlo Gesualdo da Venosa hibája, akit manapság lepipálna egy minisztár a Dunatévé egyik tehetségkutatójából, hanem a világ fejlődése. Igen, az írás az egyetlen, ahol egy Lev Nyikolajevics ma is verhetetlen (lásd hányattatott sorsunkat jövő nemzedék), ezzel feladva a leckét a mai kortárs irodalomnak.
Sic transit gloria mundi (vagy épp nem...).
Üdv,
Pí.
kedves E
nem volt kétségem, hogy minden szempontból lefőzöd az olasz arisztokratákat - gondolok itt azokra az ételekre, amiket egy bizonyos szomszédasszonnyal - oda meg vissza - hát, de tudod, mit kell csinálni azokkal a pompás hangszerekkel. mondjuk, ha megkondul a kecskeméti öregtemplom nagyharangja - a kondulást csak azért írtam, mert úrinő vagyok (majdnem)..
a kolostor nem rossz hely, gondolok itt a sajtokra és a kolostori likőrökre.
hajrá, mindent bele!
Kedves M!

Tátott szájjal ittam szavaid, ami az olasz felső tíz
ezer tagjairól szólt! Sajnos, - mivel nekem nagyon
romlik a szemem, nem látok el addig, hogy magam
tanulmányozzam az ottani szokásjogokat, ami a más
asszonyával való hálást illeti! Pedig én is hálás párti
vagyok! Csak az utána való gyilkolászós játék nincs
ínyemre! Mert meg is sérülhetne a családi ékszerem,
a sokat foglalkoztatott pimpilim!
Ami azt illeti, azért némi hasonlóságot fedeztem fel
a folyton költöző várúr, - és közöttem! ( Bizony, - a
költözgetések sora) A muzikalitásom is eléggé fejlett!
Pl.: ragyogóan játszom egy igen nehéz hangszeren!
Talán hallottál is róla! Úgy hívják, hogy - harang!
Ezen kívül prímán játszom még a fésűre feszített
selyempapíron, és egy kicsit az üstdobon! A hegedű
leckéimet abba kellett hagynom, mert az én vájtfülű
anyám a hadmadik óra után türelmét vesztve összetörte
rajtam azt a drága hangszert!
Erről jut eszembe: Tudod mi a különbség a hegedű és
a nagybőgő között?
Elárulom: A nagybőgő tovább ég!

Most pedig megpróbálok kolostorba vonulni: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: