Reggel
2012. január 4.
Iszonyú fejfájásra ébredtem. Idegtépő, abroncsba szorító, szemkápráztató fejfájásra. Nem szeretem. Talán időjárás változás lesz, vagy valami természeti csoda, vagy egyszerűen csak elfeküdtem a beteg nyakamat, nem tudom, de jóval az ébresztő előtt ébredtem.
Ültem az ágyban, néztem, hogy vánszorognak a mutatók, próbáltam nem mozdulni. Jó volt így. Enyhült kicsit.
Aztán megszólalt az ébresztő. Még egy perc, gondoltam...
A következő pillanatban már a buszon voltam. Intelligens. Sorba mondta be a megállók nevét. ... Vámház, Katód utca, ... Révai utca, végállomás ...
Sorba szálltak le és fel az utasok, én a hátsó ülésen gyönyörködtem az elsuhanó fényekben. Nem tudtam, mit keresek itt, már rég le kellett volna szállnom.
Végre valahára megálltunk.
Igen ám, de a sofőr úgy gondolta, nem nyitja ki a hátsó ajtókat. Hirtelen mellettem termett a fiam, nevettünk. Aztán a busz átalakult piaccá. Jobbról, balról apró mütyürök sorakoztak az ülések helyén. Csillogó-villogó kavalkád. Becsukom a szemem. Zavarja a villódzó fény.
Hirtelen ébredek. A fenébe! Elaludtam. Nesze neked fejfájás, most még a buszra is futhatok!
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Néha jó felébredni az álomból, igaz?
Pussz, Tündér
Puszi és jobbulást!
V.