Reggeli illatok
2011. február 26.
Reggelente helyijárattal megyek dolgozni. Biztos mindenkinek ismerős a szitu: álmos emberek lógnak a kapaszkodón, mint elnyűtt kabátok a fogason. Üveges szemmel néznek a világba, mint akik még csak testileg vannak jelen, élekben még valahol a jó meleg ágyikóban aluszkálnak. Hiába a kávé, még zombiként haladnak a droidok az irodákba.
Hát én is így vagyok ezzel. Bár mostanság kicsit nagyobb a "szerencsém", mert másik busszal járok, és mivel a járat elején szállok fel, van ülőhelyem. Ennek megvan az a veszélye, hogy (mivel két kanyar után bemelegszik a busz) elszunditok, mint mormota anyó az odujában. Félig lecsukott pillám alól néha-néha kinézek, de ha semmi nem történik, inkább megadom magam...úgyis a végállomásig megyek.
Egyik reggel épp félig ébren állapotban érdekes illatra "ébredtem". Kellemes férfiparfüm illat csapta meg az orrom. Kerestem a forrását, amit igen hamar meg is találtam. Egy kb. 20 év körüli kissrác állt mellettem, a haverjával beszélgetett. Áradt róla a pacsuli. Inkább ez, mint az ápolatlanság, gondoltam, de aztán kanyart vett a busz, a kiskölyök meg majd elesett, aminek az lett a következménye, hogy odahajolt, és kacagott egy sort.
Nem kellett volna...
Olyan szájszagot legutoljára akkor éreztem, mikor nagymamám véletlenül tovább hagyta dinsztelni a káposztát, és akkor vette észre, hogy gond van, mikor már a legyek kezdték bedöngeni.
Ehhez még hozzájött a már cseppet sem mondható kellemes parfüm-szag...
Felfordult a gyomrom, és komolyan kellett küzdenem, hogy ne ronditsak bele a reggeli idillbe.
Tanulság: Nagyon fontosak a részletek! Ennélkül elvész az egész, és illuzió romboló lehet még a legcsábosabb kölni is, ha nincs mögötte ápoltság.
A bejegyzést írta: Heather Bay
Hozzászólások
időrendi sorrend