Részlet, egy barátnak írt levelemből...

2013. március 3.

Vissza a naplóhoz

Amíg a szíved fiatal…
…nem érzed a korod súlyát, és belevágsz olyan újdonságokba is, amelyből csak vesztesen kerülhetsz ki, de nem arról van szó, hogy nyerj, csak arról , hogy megpróbáld, hogy tanulj belőle, hogy tapasztalatot szerezz, amely valamikor valamiért majd fontosnak számít, vagy egyszerűen csak szórakoztasd magad, mert ez számodra ujjgyakorlat, amolyan memoriter, elmét frissen tartó ajzószer, mert a hétköznapi küzdelmeid a fenntartásodért, sok erőt és energiát követel, miközben sok értelmét nem látod a küzdelmeidnek, feladnád már, de mindig kéznél van az utolsó pillanatban egy halvány indok, amiért folytatnod kell…

És addig vagy fiatal, legalább is a szívedben, amíg kész vagy a falnak menni, pedig tudod, hogy ott van, meg is tudsz állni előtte két centivel, ezért nincs nagy kockázat, csak merj kezdeményezni…

Kinek is kell írni a pályázatra? A bizottságnak? A megvalósítás a legfontosabb? Nem sokkal érdekesebb az út, amely elvezet odáig, megélve közben számtalan eszmei kalandot, de lehetsz karate bajnok is, ha akarsz……

Miért nem vállalod a tanítást? Okos, művelt, érzékeny, jó és tisztességes ember vagy, mi okod lenne megfosztani a diákjaidat a tudásodtól és az emberségedtől?

Csak úgy megjegyzem, kemény emberke is vagy, felállsz, ha a földre terít néhányszor a sors, szívós vagy, eléred, amit akarsz, nagy küzdő vagy…..

Rendben, most hallom, amint orrod alatt dörmögöd, nem is ismer igazán, akkor pedig mit pattog itt nekem….

A bejegyzést írta: Yolla