RIP. H.L.
2012. február 16.
Hollós László természettudós, gombakutató.
1940. 02. 16.
Szülővárosában, Szekszárdon halt meg.
Nagyapját még Schwarzkopfnak hívták, és Linzből vándorolt be, német mézeskalács-mesterként. Utódai már magyar hazafiaknak vallották magukat, így László édesapja, Hollós Alajos is, aki az 1848-as szabadságharcban honvéd főhadnagyként volt jelen. Nem csoda hát, hogy a család életében fontos szerepet játszott a becsületes és hazafias nevelés, valamint a természet ismerete és szeretete. A fiatal Hollós Lászlót szinte minden érdekelte. Szépen és jól rajzolt, mikkel később tudományos írásait is illusztrálta. Tudása bővítéséért a fővárosba költözött, hogy a műegyetemet fizika és kémia szakon elvégezze, majd Bécsben doktorált kémiából. Hogy tovább tanulhasson, hét esztendőt töltött nevelői szolgálatban különböző családoknál, míg újabb tanári okleveleket szerzett állat- és növénytan, ásványtan és földrajz szakból. A budapesti egyetem állattan tanszékén kapott állást, 1890-ben. Ám egy évvel később a kultuszminisztérium a kecskeméti Állami Főreáliskolába helyezte. Ott természettant, természetrajzot, növényhatározást, vegytant, geometriát, sőt szépírást is tanított. Emellett osztályfőnök, valamint az ásvány- és vegytani szertár őre volt. Létrehozta az iskola természetrajzi gyűjteményét közel ötezer kitömött állatból, preparált növényből, gombából, kőzetből, ásványból és azok dokumentumaiból. Növénygyűjtésébe tanítványait is bevonta, akik szívesen tartottak vele az őszi és tavaszi szünetben, vagy akár a nyári vakáció ideje alatt is. Emellett szívesen tanulmányozta a bugaci pásztoréletet, vonzották a régi pénzérmék, kutatott a kecskeméti céhek múltja után, jelen volt a környék régészeti ásatásain, miről tanulmányt is jelentetett meg 1892-ben.
Kecskemét növényvilágáról is ő adott ki elsőként részletes összefoglalást, amihez öt éven át gyűjtötte az adatokat. Ebben 1031 Kecskemét környékén, a Nyíri-erdőben és a bugaci pusztán vadon élő növényt sorakoztatott fel rendszertani kategóriába téve. Érdeklődésének középpontjába ezután a gombák kerültek, s csak a város környékéről 220 gombafajt jegyzett le. Néhány éven belül ő lett a világ egyik leghíresebb és legrangosabb mikológusa. Több nyelven olvasta a szakirodalmat, és minden nagyobb kutatóintézettel felvette, tartotta a kapcsolatot. Óriási anyaggal gyarapította a Nemzeti Múzeum, több külföldi intézet, és természetesen iskolája szertárát. Főként gombagyűjtési szándékból vett részt 1898 nyarán Déchy Mór kaukázusi expedícióján is.
1905-ben pedig már újabb tanulmányt írt az ország föld alatti gombáiról, de a szarvasgombák itthoni kutatására és megismerésére is ő hívta fel a figyelmet, amit főként a Bakonyban és a Felvidéken lehetett gyűjteni. "Magyarország föld alatti gombái, szarvasgombaféléi" címet viselő szakkönyvét a Magyar Tudományos Akadémia 1917-ben Marczibányi-díjjal jutalmazta.
1911 őszén nyugdíjba vonult, és megválva Kecskeméttől és a főreáliskolától, hazatért szülővárosába, Szekszárdra. Távozásának egyik oka, hogy az iskola új igazgatója, Kacsoh Pongrác nem bírta elviselni az iskolai szertárhelyiségben tárolt hatalmas gombagyűjteményét, amit - az akkor már nagy hírű tudós - elkeseredésében megsemmisített."
A bejegyzést írta: Black Ice
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon jó. Egyébként felsőfokú gombaismerői tanfolyamot végeztem, ismerős a téma. Ha találok egy Amanita Muscariát akkor meghívlak és együtt kísérletezünk vele.(Légyölő galóca) Ja és az elején az évszám az nem stimmel.
Köszi! :)
Pussz, Tündér
Mit köszönsz?