Rossz szokás ...

Van benne valami... Én már lassan a telefonról is leszokom. Majd, ha valaki kíváncsi rám, akkor rámcsörög. Egy ideig én is feltettem magamnak a kérdést, már leszoktam róla. Idővel minden természetessé válik. Nem jó értelemben, de egyfajta szokássá. Ő nem kérdez, én nem válaszolok... Mindannyian tudjuk, hogy ő van, én vagyok, de nem számít... majd egyszer, ha eszébe jut a másiknak... lehet már késő lesz...

Kedves Klári!

Én is aggódó vagyok, szeretem tudni, hogy akik szívemnek kedvesek, jól vannak. Tudom, ha bajuk van, akkor úgyis telefonálnak, vagy megkeresnek, de jobb a lelkemnek, ha egy percre is, de felhívom őket, vagy írok nekik egy e-mailt, mindegy, hogy fiatal vagy idős az illető.
Erről a szokásomról nem akarok leszokni.

Pussz: Yolla

... az utolsó mondatoddal zártam le én is a témát.

Ha hiányzom keres és megtalál.

Kedves Yolla!

Én is így tettem. Eddig ...

Természeten, Te maradj, olyannak, amilyennek megismertek. :)

pusz:Klári