Rózsa
2020. május 15.
Volt egy koncert meghívásom... papíron. Bennfentes barátnőmet beavattam a részletekbe, aki boldogan szolgáltatott alibit a megbeszélt időre. Ez volt az egyetlen tervezett este. Minden más lopott óra volt.
A terv részletei kifogástalanok voltak. Előző este figyeltem, mikor sötétedik, ki volt számolva a koncert helyszínére az utazási idő, hatásszünet, koncert, visszataps, visszaút. Nagyjából 3-4 óra.
Azt mondtad, ha a virágosnál járok, csörgesselek, akkor indulsz. Pár lépés volt a kis köz, amikor megálltál mellettem a beazonosíthatatlan színű kocsiddal.
- Szép hölgy, elvihetem?
Játszottad azonnal az úriembert. A szívem - ami eleve egész nap a tokomban vert - most a testemen kívül dobolt. Boldogan huppantam melléd a szokásos helyemre.
- Beállok. A kocsit elölről kerüld meg!
Adtad ki a szokásos utasítást.
Kulcs, riasztó, ajtónyitás.
-Érezd otthon és találd fel magad!
Mondtad és hirtelen el is tűntél.
- Most lett készen a vacsoránk, el kell mennem érte.
Majd rám zártad a bejárati ajtót, bezártál, mint egy rémült kisállatot, hogy senki se törjön rám, amíg távol vagy.
Meglepődtem a helyzeten. Leültem a lépcsődre és vártam. Vártam Rád. Vártam, hogy valaki megválaszolja a miértet. Hogy miért pont most, miért pont így. Hamar jöttél, bár óráknak tűnt.
- Te tényleg itt ültél végig?
Csodálkoztál.
- A te várad, a te házad.
Próbáltam oldani a meglepettséged. Lepakoltál. És újra eltűntél egy pillanatra. Nagy szatyor meglepetéssel készültél, és...
- Ez a tiéd.
Fogtad sután a rózsámat.
- Tudom, hogy nem tudod hazavinni, ezért most tudsz benne gyönyörködni.
És vártad a hatást. A hatásodat. Első randira még soha senki nem készült virággal, igazán megleptél. Nagyon is.
- Gyere velem, majd gyönyörködsz később.
Szakítottad félbe az idillt, és kézenfogva vittél magaddal egy egész estén át tartó gyönyörbe.
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.