Sajnos igaz
2011. március 15.
"Míg egy férfi autóját szerelte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérdezte az apját, szemében fájó tekintettel:
- Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott. Visszament az autójához és többször belerúgott. Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta: "SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Ezért tart ott az emberiség ahol most. Köszönöm azoknak, akik kitették ezt!"
Kitettem én is, hogy többen olvassák ezt az üzenetet, mert sajnos nekem is ez a meglátásom!!!!
Szomorú és egyben kegyetlen igazság!
Néha úgy tudjuk egymást bántani, hogy nem az ujjunk törik bele, hanem a lelkünk.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ezt ismerem de nagyon örülők hogy kiraktad.
Legyen szép napocskád. Ez nagyon tetszett.
Milyen igaz ez a belső látászavar... Szerintem ez a típus még a tárgyakat is másképpen látja imádva. Pedig hiába polírozna egy Trabantot az soha nem lesz BMW...De ha csak azt kapja a többi a gyepgénlátó bólogató terápián milyen szép ez a Ferrari... Nem hogy elhiszi a kaszniról a fényességnek érzékelt sötétséget, hanem a varázsban lassan azt sem veszi majd észre hogy a gyermek mit karcolt a kocsira. Mint azt sem miért farcolt a gyermeke a garázsban. És a temetés után már hiába szívja a kipufogó füstöt tüdőre a lényegen nem változtat. Hogy neki csak egy ócska Trabantja van mert ő csak ennyire képes, hiába mondják Ferrarinak... Az már a gyermekét nem hozza vissza.
Akiknek van lelke azok értik, akiknek nincs azoknak meg már oly mindegy.
Szóval nagyon jó volt ezt újraolvasni...
Pux. Üdv. Lacó
Én is olvastam ezt a kör-emailt, akkor is elborzadtam, meg most is. El nem tudom képzelni, hogy ez az életben is megtörténhetett. Olyan képtelenségnek tartom. Ilyen kegyetlen nem lehet senki! Bár az utóbbi időben az agyonvert párhetes csecsemő, meg a saját apja által megerőszakolt 10 éves kislány esete hallatán már semmin sem csodálkozom.
Puszillak
heleenke