Sándor, József, Benedek!
2022. március 20.
Névnapodra mentem. Este, mikor odaértem, készíttél vacsit. Krumplit sütöttél nekem frissen. Szépen meghámoztad és feldaraboltad és kisütötted egy kis olajban. Nem volt sok olaj meg miegymás otthon, de mondtam, hogy nem baj, mert nem akartam, hogy munka után még hogy hazahoztad Timikét is az oviból, még boltba is elmenjen, mert annál kevesebbet láthatlak és a hosszú napokon nagyon hiányzol. Mindketten, de te méginkább. Fél órát se akartam nélküled tölteni. Egy percet sem.
Úgyhogy míg Timike nézte a Mása és a medvét én kimentem a kis konyhánkba és mondtam, hogy jöttem zavarni. Te meg leültettél egy székre és folytattad a krumplihámozást. Az első adagot én kaptam, mert addigra már egy vasszöget is megettem volna. Vegetával és egy nagyon kevés majonézzel. Közben beszélgettünk és olyan jó meghitt családias volt a hangulat. Nem szorongtam és nem kellett szerepet játszanom. Még izgulok kicsit, de érzem, hogy veled és melletted lassan megtalálom régi, elveszett önmagamat.
És gondolkodtam, hogy mitől annyira más és jobb most veled, mint először, és azt hiszem, hogy azért, mert először, amikor párszor randiztunk, túl hamar, szóval azonnal dugtunk, és nem volt idő, hogy kialakuljon köztünk a kötődés. A szex meg túl intenzív volt veled és kiszorította a mélyebb érzéseket, és nem volt idő, hogy megerősödjünk egymásban. Bár néha még mindig fogalmam sincs, hogy mit gondolsz rólam, csak a magam nevében beszélhetek, hogy amióta a gyerekes randik gátat szabnak a pajzán együttléteknek, sokkal erősebben kötődöm hozzád és merek nyílt és őszinte lenni. Egyre jobban, ahogy telik az idő, pedig csak ma beszélgetünk 3 hónapja újra. És azt érzem, hogy te is kötődsz hozzám, de talán még jobban meg kell tanulnunk bízni egymásban. Vagy el kell hinnem, amit nem merek még, hogy hasonló van benned, mint bennem. De van még időnk.
Aztán bementünk a szobába Timikéhez és leültem a kanapéra, te mellém heveredtél és a csupasz vállad mikor két centi közelségbe került a térdemmel olyan vágyat éreztem, hogy teljesen közel kerüljek hozzád, és alád, de olyan nagyon-nagyon erősen, hogy nagyon. De most kapcsolatunk ideiglenesen plátói jellege miatt nem akartalak direkt húzni, bár magamra húztalak volna legszívesebben, ha épp nem olyanok a körülmények és nem épp sellős rajzfilm megy a mesecsatornán, amit Timike a lábunknál nézett.
Utána csak ilyen egyszerű dolgok voltak, hogy levágtad Timike lábkörmét, amit a kincsem ezúttal nem visított végig, hogy fáj neki. Később míg Timike kis laptopján kerestél neki valami mesét, közben Timike közénk ült, a térdemre támaszkodva már a saját körmét vágta a csipesszel, és a tévében ment valami rajzfilm. Akkor úgy éreztem, hogy szívem szétfeszíti egy érzés, mintha bele se férne mindaz az összes érzés ami van bennem, és megrepedne a régi kemény, de egyre vékonyodó burok és ez a sok szeretet egy fénysugárként a repedéseken kitörne és...és...boldog vagyok veletek.
És meséltem az álmaimról, hogy vak vagyok - azt mondod - és nem látok, ezért nem mondod el, hogy szeretsz-e. Vegyem végre észre... talán látom, vagy inkább remélem, bízom benne, de elhinni nem merem. Még nem. De talán, ha mondanád se hinném el és igazad van, nekem kell éreznem. És érzem, hogy jó veled, otthonos, meghitt és örülsz nekem, ezt szeretném, és szeretném elhinni, hogy szeretsz... és szeretném, ha igaz lenne. Szeretném elhinni, hogy lehet engem szeretni tiszta szívvel. És nem bánom, ha sokáig tart újra elérnem a szívedig. Az enyém nyitva áll előtted.
Egyszer, négy éve azt kérdeztem tőled, hogy:
- Mit akarsz tőlem? - te a szívemre tetted a kezed és azt mondtad:
- Ezt akarom elérni.
Most én ugyanezt mondom neked, a szívedet szeretném elérni, és a szívemet szeretném odaadni cserébe.
Boldog névnapot Szerelmem!
- Anonima -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.