Shakespeare/Szabó Lőrinc R.I.P.
2012. június 17.
Ha már pár rőt-levél se leng, s a tar fák ágai reszketnek a hidegben:
az én időm jön el.
Dúlt kórusukban nem zeng drága dal,bennem csak a homály dereng,
az éj, a fél-halál, a nyugalom lassan, feketén beleng.
Bennem egy kis láng lidérclik,az Ifjúság hamván
haldokol.
Amiből kelt, vissza abba omol.
Lásd ezt, és erősödjön szerelmed.
Hogy még jobban szeresd,aki holnap elmegy.
SHAKESPEARE,Szonettek:LXXIII.ford.:SzabóLőrinc-átírata)
A bejegyzést írta: wadbikaiy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mivel sosem tudjuk, ki mikor megy el, ezért érdemes lenne minden nap szeretni! Így talán könnyebb lenne mindenkinek.
Pussz, Tündér