Siker!

2022. május 22.

Vissza a naplóhoz

2018. június 4.-i jegyzetem:

Végre valami olajozottan ment. Átköltöztünk tegnap, de mivel este 9-ig talpaltam és a bokámig lógott a nyelvem a fáradtságtól, így mára hagytam a firkálást. Hozzánk híven most is csúszott üröm az örömbe; pakoláskor vette észre az öregem, hogy csupa penész lett a kanapé a Janinál, szóval kuka. Ette is az ideg miatta, mert bőr volt. Más gond nem adódott, 3 kanyarból megvolt az összes cucc fuvarozása és olcsón hozta a szomszéd. Kaptunk jó kis aláfestő zenét is, egy nem napon barnult családnál banzáj volt, ezerrel nyomatták a zsamo zsasé-t, élőben. Zengett az utca reggel 9-től és 11-re már lüktetett a fejünk a pattogós ütemtől. Mondom de jó, hogy nem ott kell laknunk, erre nem úsztuk meg itt sem. Dél körül fogyott el a felpakolandó csomag és jöttünk át hozzánk, de hiába az 500-600 méter táv, itt is tisztán hallatszott a csimbum, este 9-ig nyomták megállás nélkül, persze biztos volt már bennük néhány üveg üzemanyag is hozzá. Átértünk kb. negyed 1-re és elkezdtük az öregemmel becipelni hozzám a szekrényeket. Csak ideiglenesek, majd kapok rendeset, de egyelőre megteszi. Majdnem leejtettem az egyiket, mert röhögtetett az öregem, meg leesett az ajtaja és pont a lábamra, azt' majdnem elengedtem a szekrényt reflexből. Órákig pakolásztam, csak egy-két percre ültem, meg feküdtem le, hogy pihentessem a hátamat-lábamat, enni is elfelejtettem egész nap, valamikor 6-fél 7 táján küldtem le 2 virslit, kenyérrel, azt' folyt. köv. Be is szoktam egyből a szobámba, amint egyre több holmim került bele. Pacsi a szervezetemnek, mert hajnali fél 5-től ébren voltam, reggel 9-től pakolásztam el még a maradék cuccot a Janinál, aztán itthon is kifelé és nem ettem, meg sem álltam szinte, cipeltem is bútorokat és azon kívül, hogy estére olyan helyeken is izomlázam volt, amiknek kb. a létezéséről sem tudtam addig, nem volt más bajom. Isten megadta az energiát és a jóllétet, mert tudta, hogy szükségem lesz rájuk. Az öregem is elismerte végre, hogy nem kell úgy kezelni, mint egy hímestojást, nyugodtan be lehet fogni engem is munkára, ha épp' bírom. Remélem nem bosszulja majd meg magát, mindig utólag jövök rá, hogy messzire mentem. Most is akkor álltam le, amikor már húzott el a fejem, mert szédelegtem a fáradtságtól, meg a terheléstől jól feldagadt bokámat látva és le akartak szakadni a lábszáraim, talpaim. Nem baj, legalább alaposan megmozgattam az izmaimat, persze nem úgy kell, hogy edzetlenül mindjárt szekrényt, meg íróasztalt hurcolni, de így jött ki. :-D Ma folytattam a holmik helyükre rakását, de mindent nem tudok kipakolni, mert a kölcsönszekrénybe alig fér be valami. Csessze meg a Péter! Abba a szekrénysoromba, amit az Évánál hagyott, mindenem belefért. Végre helyben vagyunk, itthon vagyunk és ami a legfontosabb: kifejezetten jól érzem magamat ebben a házban! Jót aludtam éjjel - amire biztos rátett a tegnapi hajtás is - és reggel jó hangulatban ébredtem, ami azóta is tart. Régen mondhattam el magamról, hogy nyugodt és jókedvű vagyok.

A bejegyzést írta: Arnold91