újabb események régebbi események további események
09:22
wXavBLqjCthMSuKG regisztrált a weboldalra
12:27
Tündér módosította a naplóbejegyzését
12:26
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
02:01
Pinupduzk regisztrált a weboldalra

Soha jobbkor...

2018. április 11.

Vissza a naplóhoz

Remélem még időben, de végre sikerült megmetszenem a szőlőt, amit pár napja csak abbahagytam..., mert az úgy nem megy, hogy a lányom fejébe vette, hogy veteményezni szeretne és annak előkészületeibe is belefolytam, minek következtében kisebb gyengeség kapott el, hogy abba kellett hagynom a melót. Ezt sikerült ma folytatnom és befejeznem. A rózsákat - ami hetek óta nem hagyott nyugodni, mert olyan erőteljes növekedésnek indultak a hajtások, hogy ilyenkor szoktam őket sajnálni levágni... - is megmetszettem, de, ha már a metszőolló a kezemben volt, addig le sem tettem, amíg minden csipkedni valóval nem végeztem. Ilyen az aranyeső, a japánbírs, ami már virágzik és a tamariska, ami majd csak ezután fog. Ennél csak a lehajló, utam során zavaró ágakat csipkedtem le, amúgy had nőjön kedvére, olyan buján, csak szeretem a tiszta munkát. Előszeretettel potyorásznak viszont a törzsén és a diófa ágain felkapaszkodott akác elszáradt virágai, ami olyan, mint a borsó héja, miután kifejtjük... véletlenül sem úgy pottyan le, hanem a hátára és ott virít fehéren a fűben, nekem rendetlenséget okozva... Na az majd legközelebb el fog tűnni, ha ismét kezembe veszem a lombsöprűt.

Sikerült a tavalyi apróbb hagymatermés (lila, vörös) dughagymákat is eldugnom, így már elmondhatom, hogy elkezdtem a veteményezést...

Soha jobb napot, mint a mai volt! Se elviselhetetlen meleg, se szél, se csepergés... nekem való idő. Kár, hogy abba kell hagyni, éppen, amikor belejöttem volna - isteni porhanyós a föld, még bírtam volna - különben gyalogolhatnék végig a fájós lábammal egészen a faluig hótfáradtan. Így azért könnyebb, hogy csak bevágódok a szomszédom mellé és elfurikáz a víztoronyig... Onnan két busz hazarepít a lányom legnagyobb örömére, aki otthon már nagyon vár. Csak azt nem értem, ha ennyire hiányzom neki, reggel miért olyan elviselhetetlen, hogy szinte menekülőre fogom és egyedül indulok neki a hosszú útnak, mintegy szabadságolva magam... :-)

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: