újabb események régebbi események további események
19:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:17
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:17
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:14
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:13
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:13
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:12
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
19:12
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:57
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:54
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:54
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:53
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:52
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:51
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:51
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:50
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
18:49
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

Soha többé

2020. november 13.

Vissza a naplóhoz

Egy féltékeny és csalódott nő hatékonyabb, mint egy magánnyomozó.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, vajon ki lehet, aki olyan hatást gyakorolt rád, hogy hiába vágytál rám piszkosul az utolsó esténken, képes voltál ellenállni minden vágyadnak. Pontosan tudtam, az égvilágon semmire sem vezet ez a nyomozósdi. Nem tudom, mit vártam ettől. Talán csak a bizonyosságot, amivel te sohasem tiszteltél meg.
Találtam néhány képet, ami egybevágott a hétvégi posztolt úticéloddal. Döbbenetes volt a felismerés, hogy kivel tölthetted az időt.
Kivártam az alkalmat. Jobbnak láttam blöffölni, hátha nem is vitt jó irányba a gyanakvásom. Hosszú néma napok után te kerestél újra valami bugyuta indokkal, talán a maradék süteményed volt az ok.
- Miért nem adod oda a cigánylánynak?
Indítottam az aduász blöfföt.
- Milyen cigánylánynak?
- Akivel kavarsz.
- Honnan veszed, hogy cigány?
Kérdezted, és én szándékosan nem reagáltam. Kivártam. Tudtam, nem bírod elviselni, ha a valaki a titokzatosságod mezsgyéjét kerülgeti. Magadtól megadtad a választ. A választ, amitől annyira féltem, rettegtem.
- Tényleg cigány. De rajta nem látszik. De látnád az apját, kiköpött cigány.
Közölted nemes egyszerűséggel. Mit gondoltál? Majd megveregetem a vállad érte? Mit gondoltam? Hogy újra bejött a megérzésem? Gyűlöltem magam érte. De téged és őt jobban.
- Innentől kezdve a közelembe se gyere! Soha többé!
Zártam le.
A megalázottság szökőárként borított be és nyomott le a mélybe. A nappalok és éjjelek semmitmondóan kezdték egymást követni. Néma maradtam. Sokáig. Túl sokáig. Nélküled.

(Kép: flickr.com)

A bejegyzést írta: Főnix Madárka

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: