Soha többé!
2012. október 3.
Felemás érzéseim vannak, ha naplóírásról van szó. Fiatal, gyesen lévő anyukaként kezdtem el írni 1976-ban, nem tudván, hogy ez az inger egy probléma kezdete. Még abban az évben el is váltam.
Talán kétszer olvastam el azóta, de felkavart, fájdalmat okozott, mint akkor régen is. A napló sok mellékszereplője már nem él.
Új életet kezdtem, másik gyermekem is lett, s boldog családi életet tudhatok magam mögött a második férjemmel, gyermekeimmel, sőt már az unokáimmal is.
A naplót megsemmisítettem pár hete, mert égette a kezemet, a lelkemet.
Nem! Soha többé nem akarok naplót írni!
A bejegyzést írta: Pepita
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon elfoglalt lettem. Várandós a lányom. :)
Köszönöm a beszélgetést. Majd jövök.
Ide nem lehet csak úgy bekukkantani, mert itt ragadok. :)
Szeretettel üdvözöllek itt köztünk.
Az hogy Napló - az csak egy szó.
A tartalom Benned van!
Örülök, hogy itt vagy, ha van kedved bármit is megosztani velünk - írd.
Üdv,
Zita
Kedves Black Ice!
Ma regisztráltam egy kedves ismerősöm invitálására és elkalandoztam a honlapon. A naplókat olvasva azon morfondíroztam, hogy miért is írunk naplót?
"Nem mondhatom el senkinek" - érzés vezetheti a tollunkat. Nekem rossz emlékem fűződik a naplóhoz - ezért írtam.
Véleményedet olvasva szembesültem önmagammal. Igen, még most is fáj, hiszen "megcsaltak, megloptak". Viszont tényleg nagy kő esett le rólam, amikor elváltam, - amit ma sem bánok. Hogy megsemmisítettem annak az az oka, hogy okafogyottá vált megőrzése. Kár volt eddig is megtartani a papírt, hiszen bennem van és marad is. Talán azért értékelem, hogy milyen csodálatosan alakult az életem az eltelt évtizedekben. Szerelem, szeretet oda-vissza, s ebben minden benne van 32 éve. A hibáimmal együtt. ;)
Tehát nem segélykiáltás, ahogy írod. Emlék, fájó emlék.
(Az, hogy itt ülök a gép előtt és nem a férjem mellett az ágyban, annak az az oka, hogy várom a fiam telefonját. Éjjel fog végezni és autóval nekem kell hazahoznom, mert nincs járat.)
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Érdekes érzés mást meghallgatni magunkról. :)
Tartom magam az eredeti gondolatomhoz. Soha többé nem akarok naplót írni.
Tisztelettel üdvözöl: Pepita
Szívből köszönöm az őszinte szíved szavait ez megért egy naplóírást azért mert mutatott belőled amit mint emberi lény tisztelek s léleknek neveznek.
Köszönöm a válaszod megtisztelő.
PEACEtelettel Üdv. Pux. Black Ice
Kedves Pepita!
Akkor kezdtem el írni, amikor hat évvel ezelőtt egy hét alatt vesztettem el az Édesapámat és az Élettársamat. Pontosabban egy fél év kiesett, jártam dolgozni, tettem a dolgom, és meghülyülés helyett vettem egy laptopot.
Azóta írok.
Üdv: Yolla
Viszont nehéz újra és újra visszaolvasni az akkori lelkiállapotunkat újraélve akkor, amikor már túl vagyunk rajta. Ha már túl vagyunk.
Mintha a napló nem engedné, hogy túl legyünk. Én így éreztem.
Van egy másik - pár hónapig vezetett - naplóm, egészen más lelki gyötrődésből kifolyólag. Elő sem merem venni, - porosodik valahol - mert túl vagyok rajta, minden jól végződött.
Üdvözöl: Pepita
Kedves Yolla!
Én elkövettem azt a hibát, - ha annak lehet nevezni - hogy a naplóírást a szenvedés kezdete inspirálta. Amikor a napi beírások végén a könny áztatta a lapokat, abba kellett volna hagynom.
Ezt csak a mai fejemmel tudom.
Persze egy hosszú nyaralásról szívesen írnék útinaplót. :)
Szerintem életünk végéig elkísérnek döntéseink és rágódunk rajtuk, ha akarjuk, ha nem. Mindazon által, a rossz döntéseinket is bátran fel kell vállalnunk, elfogadnunk és ha van mit, akkor bizony meg is kell bánnunk. Mindez segít egy következő döntéshozatalnál.
Köszi a reagálást, jó itt. :)
Akkor kezdtem el írni, amikor hat évvel ezelőtt egy hét alatt vesztettem el az Édesapámat és az Élettársamat. Pontosabban egy fél év kiesett, jártam dolgozni, tettem a dolgom, és meghülyülés helyett vettem egy laptopot.
Azóta írok.
Üdv: Yolla
Kedves Fiona!
Valóban érdekes, amikor a tükörből más hang mondja, amit mi nem mondunk ki. Néha el sem akarjuk hinni és dacolunk.
Köszi a biztatást, de nem tudok írni. Csak olvasni, de azt nagyon! :)
Üdv a fedélzeten!
F.
Kedves Virág!
Á, csak éppen belekóstoltam. Inkább bemutatkozásnak szántam. :)
Már olvastam az egyik írásod (Juditjaim). Nagyon tetszett és olyan közel éreztem magamhoz. Ismerős érzések, - lányomra gondolván, - ami a babavárást illeti.
Bemutatkozásnak nem rossz. :)
Nagyon örülök, hogy tetszett! Különösen, mert szívemből írtam, s örömet akartam vele szerezni. :)
Kedves Pepita!
Van még egy lehetőség! Ha nem szeretnél naplót írni, írhatsz cikket is. :)
Szeretettel üdvözlünk az oldalon, kívánom hogy érezd nagyon jól magad!
Pussz,
Tündér
Gyermekkoromban sokszor és sokáig voltam kórházban. A könyv volt a mindenem. Kezdetben még nekem olvasott mesét az apukám, de hamar megtanultam én is olvasni és csak a könyvemlékeim maradtak meg. A betegség hátrább tolódott. :)
Bár tudnék írni! Megírhatnám apukám regényét, vagy anyukámét, aki még 95 évesen is fiatalkori aggyal él velünk és naponta meséli, éli át az életét. Egy csoda.
Sajnos nem tudok írni, de ti csodálatosan írtok és én hálás olvasótok vagyok! :)
Kedves Pepita!
Csak itt írok naplót, amióta itt vagyok.
Az emlékeimet az időre bíztam, amely a feledés homályával fed sok régi történést, de azok attól még vannak és léteznek, s képesek a legváratlanabb időpontokban eloszlatni a felettük lévő ködöt és napfényre kerülni.
Az, hogy több évtizeddel ezelőtt hogyan döntöttünk, jól vagy rosszul, utólag már nem érdemes latolgatni. Valószínűleg az akkori legjobb tudásunk és az addig megszerzett bölcsességünk szerint.
Üdvözöllek körünkben, jó kis beszélgetős társaságba kerültél: Yolla
Én elkövettem azt a hibát, - ha annak lehet nevezni - hogy a naplóírást a szenvedés kezdete inspirálta. Amikor a napi beírások végén a könny áztatta a lapokat, abba kellett volna hagynom.
Ezt csak a mai fejemmel tudom.
Persze egy hosszú nyaralásról szívesen írnék útinaplót. :)
Szerintem életünk végéig elkísérnek döntéseink és rágódunk rajtuk, ha akarjuk, ha nem. Mindazon által, a rossz döntéseinket is bátran fel kell vállalnunk, elfogadnunk és ha van mit, akkor bizony meg is kell bánnunk. Mindez segít egy következő döntéshozatalnál.
Köszi a reagálást, jó itt. :)
Kedves Pepita!
Mindegy is, hogy minek hívjuk ezt a helyet: napló, jegyzetfüzet, vagy glossza írására alkalmas hely...
Hívd, ahogy akarod!
A lényeg, hogy soraidat olvasva véleményt alkotnak emberek, hozzászólnak az írásodhoz, nem úgy mint a papírra írt és rejtegetett régihez.
Ezt Te írtad: "Érdekes érzés mást meghallgatni magunkról. :)"
???
Várom további bejegyzéseidet! :)
Üdv:
F:
Valóban érdekes, amikor a tükörből más hang mondja, amit mi nem mondunk ki. Néha el sem akarjuk hinni és dacolunk.
Köszi a biztatást, de nem tudok írni. Csak olvasni, de azt nagyon! :)
Szia Pepita! :-) De hiszen ez is egy napló. :-) Üdv az oldalon! :-)
Á, csak éppen belekóstoltam. Inkább bemutatkozásnak szántam. :)
Már olvastam az egyik írásod (Juditjaim). Nagyon tetszett és olyan közel éreztem magamhoz. Ismerős érzések, - lányomra gondolván, - ami a babavárást illeti.
Van még egy lehetőség! Ha nem szeretnél naplót írni, írhatsz cikket is. :)
Szeretettel üdvözlünk az oldalon, kívánom hogy érezd nagyon jól magad!
Pussz,
Tündér
Csak itt írok naplót, amióta itt vagyok.
Az emlékeimet az időre bíztam, amely a feledés homályával fed sok régi történést, de azok attól még vannak és léteznek, s képesek a legváratlanabb időpontokban eloszlatni a felettük lévő ködöt és napfényre kerülni.
Az, hogy több évtizeddel ezelőtt hogyan döntöttünk, jól vagy rosszul, utólag már nem érdemes latolgatni. Valószínűleg az akkori legjobb tudásunk és az addig megszerzett bölcsességünk szerint.
Üdvözöllek körünkben, jó kis beszélgetős társaságba kerültél: Yolla
Mindegy is, hogy minek hívjuk ezt a helyet: napló, jegyzetfüzet, vagy glossza írására alkalmas hely...
Hívd, ahogy akarod!
A lényeg, hogy soraidat olvasva véleményt alkotnak emberek, hozzászólnak az írásodhoz, nem úgy mint a papírra írt és rejtegetett régihez.
Ezt Te írtad: "Érdekes érzés mást meghallgatni magunkról. :)"
???
Várom további bejegyzéseidet! :)
Üdv:
F:
Belőled a fájdalom szól... Honnan tudom talán mert annyira szükséges mint levegőt venni lehetséges de nem muszáj... Totálisan tisztába vagy azzal amit elégettél az a szívedbe éget már rég és hamarabb leszek én por s hamu mint a igaz tartalma a lelkednek meggyengülne ... Te is tisztába vagy azzal ez is egy formája a segélykiáltásnak, mond hogy ááá de hogy... De hogy tudnád te ezt mondani? Képes vagy rá? A változási világi felszín szerint vezeted fel a boldogságod amikor végleges boldogtalanság van benned?
Én életemben sok hibát követtem el (most nem arra térek ki mi jót is) de a lényeg az is én vagyok és van amikor a QRVA HIBÁIM IS HIÁNYOZNAK... Mint neked és mindenkinek... Olyan fura furcsa köröket futunk amikor ilyen 1xrű ami túl bonyolult... Helyesbítek is senki nem kezd új életet csak változtatja a maradék idejét csak ezt mondjuk mert szebb... De hogy pozitívumot is írjak ha eddig bárki nem vette észre csak az a tűz égett amit érzünk s lángol... A halál része az időnek sok időt szánok rá és szeretetből, szeretteimért... Nem akarsz naplót írni?! Miért tetted meg itt spontán ebben a saját "titkos" nyilvános netes napppfffflóban... Mert választ keresel amit már rég tudsz... Elnézést a zavarásért ha érted érted ha nem hiába írom hogy csak teérted.... PEACEtelettel Black Ice (Ritka kivétel vagy akinek írok nyilvánosan ismeretlenül ismerősként önként... )
Ma regisztráltam egy kedves ismerősöm invitálására és elkalandoztam a honlapon. A naplókat olvasva azon morfondíroztam, hogy miért is írunk naplót?
"Nem mondhatom el senkinek" - érzés vezetheti a tollunkat. Nekem rossz emlékem fűződik a naplóhoz - ezért írtam.
Véleményedet olvasva szembesültem önmagammal. Igen, még most is fáj, hiszen "megcsaltak, megloptak". Viszont tényleg nagy kő esett le rólam, amikor elváltam, - amit ma sem bánok. Hogy megsemmisítettem annak az az oka, hogy okafogyottá vált megőrzése. Kár volt eddig is megtartani a papírt, hiszen bennem van és marad is. Talán azért értékelem, hogy milyen csodálatosan alakult az életem az eltelt évtizedekben. Szerelem, szeretet oda-vissza, s ebben minden benne van 32 éve. A hibáimmal együtt. ;)
Tehát nem segélykiáltás, ahogy írod. Emlék, fájó emlék.
(Az, hogy itt ülök a gép előtt és nem a férjem mellett az ágyban, annak az az oka, hogy várom a fiam telefonját. Éjjel fog végezni és autóval nekem kell hazahoznom, mert nincs járat.)
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. Érdekes érzés mást meghallgatni magunkról. :)
Tartom magam az eredeti gondolatomhoz. Soha többé nem akarok naplót írni.
Tisztelettel üdvözöl: Pepita
Én életemben sok hibát követtem el (most nem arra térek ki mi jót is) de a lényeg az is én vagyok és van amikor a QRVA HIBÁIM IS HIÁNYOZNAK... Mint neked és mindenkinek... Olyan fura furcsa köröket futunk amikor ilyen 1xrű ami túl bonyolult... Helyesbítek is senki nem kezd új életet csak változtatja a maradék idejét csak ezt mondjuk mert szebb... De hogy pozitívumot is írjak ha eddig bárki nem vette észre csak az a tűz égett amit érzünk s lángol... A halál része az időnek sok időt szánok rá és szeretetből, szeretteimért... Nem akarsz naplót írni?! Miért tetted meg itt spontán ebben a saját "titkos" nyilvános netes napppfffflóban... Mert választ keresel amit már rég tudsz... Elnézést a zavarásért ha érted érted ha nem hiába írom hogy csak teérted.... PEACEtelettel Black Ice (Ritka kivétel vagy akinek írok nyilvánosan ismeretlenül ismerősként önként... )