Sötét képzet...
2015. július 12.
Remélhetőleg kitart még holnapig írótársunk "harmatos" reggeli jókívánsága! Mert nem csak vasárnap kéne ennek örülni, de a bekapcsolva hagyott hűtőm is eddigre ilyenné válhatott..., megpakolva étellel, itallal kint a kertben, hogy másnap legalább azt ne kelljen cipelni... Miért nem tudok másra gondolni?...
Többször is eszembe jutott, a viszontlátás esetleges hiánya..., de majd holnap szemrevételezem a terepet...
Nem is annyira a hűtő tartalma aggaszt... hiszen fogyóeszköz. Mint inkább minden egyéb más... Azokat már nehezebben lehetne pótolni. Félő, hogy egy jóllakott, hívatlan vendég ott nem fog megállni...
Az a baj, hogy nem tudom beleképzelni magam a helyzetbe... Mit tennék, ha terülj asztalkám fogadna? Innék e előre a medve bőrére... vagy miután jóllaktam, szomjamat oltottam, megpihennék...
Nem is értem honnan erednek ezek a sötét képzetek... miért nem feltételezek inkább több emberséget, jóságot egy odatévedt ilyen-olyan szándékú "vándorban"?... Honnan ez a bizonytalanság bennem, miért nem magamból indulok ki?...
Mit tennék én egy szándékosan, vagy véletlenül nyitva hagyott fészer láttán... Ah! Ostobaság!... Majd holnap el fogom magam szégyellni ezen gondolataim miatt... Hát kell ez nekem? A helyett, hogy élvezném ezt a harmatos vasárnapi reggelt...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy száraz lábon álló fa a tettes... A reccsenésre lettem figyelmes az imént. Még a szellő se rebbentette, nem érintette... mégis kidőlt...
A Biokom malmai lassan őrölnek... nemkülönben a szövetkezeté, ugyanis napokkal ez előtt jelentettem nekik, hogy továbbítsák a kérést az illetékesek felé, és tegyenek már valamit... hogy ne csúfoskodjanak így tovább... Ez csak a kezdet. A nagyobb baj, a nagy fa, amelyik egy elég vastag ága ketté van hasadva. Idő kérdése, hogy mikor hagyja el magát...