újabb események régebbi események további események
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:30
Virág módosította a cikkét
09:20
Virág módosította a cikkét
08:21
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:47
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:56
Pinokkió módosította a cikkét

Sparhelt és egyebek

2022. június 16.

Vissza a naplóhoz

2018. november 21.-i jegyzetem:

Az öregem beleunt abba, hogy már a sokadik szétégetett, vagy a lábain alig állót akarták rásózni és inkább rakosgatott félre pénzt egy teljesen újra. Ez akciós volt, úgyhogy egy huszassal olcsóbban kapta meg annál, amit eredetileg kinézett. Néhány napja megrendelte, tegnap hozták. Ma üzemeltük be, de annyit szívtunk azzal a rohadt csővel, nem tudom miért nem szabványosan gyártják a bemeneteket is, meg a csöveket is. A cumi már azzal elkezdődött, hogy ami volt itthon cső, az túl keskeny volt az oldalsó bemenetbe, de van a sparhelt lapján is egy, ami valamivel kisebb átmérőjű. Gondoltam, hátha oda jó lesz a cső. Alig tudtam kicsavarni a csavarokat, amik a fedlapot tartották, úgy ráhúzták őket, majd hiába akartam kiszedni, nem jöttek. Benyúltam az oldalsó bemenetnél és akkor éreztem meg, hogy alátét is, meg anya is tartja őket. Mondom anyátokat, anyák. :-D Merev, fagyott ujjakkal élvezet volt játszani velük, meg nem is estek kézre, de azért kihalásztam őket. A következő öröm akkor ért, amikor a lapot leemelve konstatáltam, hogy totál feleslegesen fejlesztettem a finommotorikámat a lyukon benyúlva érzésre, vakon csavarozgatva - már amennyit éreztem a fent említett fagyos-merev ügyetlen ujjaimmal -, meg potyára anyáztam az anyáknak is, ugyanis az egész bénázást megspórolhattam volna a lap leemelésével, mert elémtárult minden, aminek kellett. Kiröhögtem magam. Közben a faterom hazaért a kóválygásból, ő is röhögött rajtam egy sort, de a jókedve csak addig tartott, amíg lemértem a lyukat és kiderült, hogy abba sem passzol a cső, de legalább nem sokkal tért el a méret. Elment bele való csőért, csak épp' nincs feles értékű. 15,5 cm átmérőjű a bemenet, de vagy 15-ös, vagy 16-os cső van. Mindegy, vett egy 16-ost és itthon legóztunk vele; vágtunk, szűkítettünk, toldoztunk-foltoztunk, flexelni is kellett, mivel nem adtak a bemenethez karimát, ami megtartja a csövet és az így eléggé belógott a lyukba, akadályozta volna a füst szabad útját. Apám már lekáromkodta a csillagokat az égről, én meg röhögtem. Azon is, hogy szívunk, mint mindig. Mindegy, pár óra alatt sikerült mindent kisakkozni és a helyére illeszteni, üzemel a cucc és mi sem kopaszodtunk meg teljesen a végére. Fa még mindig nem jött és hiába van kint a kamrában egy csomó, azokat el kellene vágni, de nincs láncfűrész. Majd szól az öregem a Tominak, hogy vágjon össze belőle. Apám is akar egy kis láncfűrészt venni, de most az várat magára, mert a sparhelt elvitt egy csomó pénzt, meg a nyakunkon vannak az ünnepek is.

Ajándékokat kellene vennem, de gőzöm sincs, hogy kinek mit válasszak? Nem vagyok a "vegyünk akármit, azt' le van tudva a dolog" típus, mert annak semmi értelme. Nem vagyok jó az ilyesmiben, mert ugyan igyekszem felmérni mit szeret az illető és aszerint választani, de így is nehéz. Az idült vásárlásundoritiszem sem könnyíti meg a helyzetet, bár az öregem megy el mindig megvenni, mert én nem tudok, de az ő ajándékát érdekes lenne vele megvetetni.

Ha minden igaz, végre a hányingeren kívül ér majd másfajta inger is, ugyanis az öregem tagja a szeretetszolgálatnak és december 6.-án jelenése lesz a jótékonysági Mikulás-programon, amire állítólag nekem is mennem kellene. Néztem nagyot, hogy mi közöm ehhez, aztán beavatott, hogy a tagtársainak eldicsekedett azzal, hogy szoktam verseket is írkálni, vitt nekik olvasni és kértek egy téli gyerekverset, amit fel kellene mondanom a rendezvényre ellátogató gyerekeknek. Na, bakker!
Még semmi nem történt, de máris lámpalázam lett a gondolattól is, mivel már az óvodában sem tudtam megnyikkanni versmondásokkor, meg nem csípem a nyüzsgést sem, a tömeget sem, de főleg azt, hogy a figyelem középpontjába kerüljek - amire a kerekesszék is tenni fog egy lapáttal. Mindegy, elvállaltam, mert így végre kimozdulhatok itthonról egy kicsit és ez már úgy kell, mint egy falat kenyér.

Egészségileg nincs okom panaszra, leszámítva a végtagfagyást, meg egy - abból adódó - nehezen gyógyuló sebet. Mindkét lábfejem szinte folyamatosan zsibbad, fagyos.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: