Szabad ember vagyok!
2015. január 4.
Egy-két évvel ez előtt még irigyeltek..., mert azt mondta valaki, hogy kimozdulhattam a telekre. Mert egy "szabad embernek" nehezek a téli hónapok, a bezártság miatt...
Igen! Nagyon örültek nekem, de főleg a fejedelmi kajának az akkor még volt cicáim...
A maradék halászlének. Nem volt erős, tehát nyugodtan lakmározhattak belőle. Nem néztem oda, így nem akadt a torkukon a szálka. Attól azért akkor is féltem...
Visszaemlékezem. Csodálatos, napsütéses idő volt. Még egy kicsit gereblyéztem is. Nem a szálka végzett velük, hanem az ember! Az óta nincs nagyon miért kimennem. Elmúlt egy év, kettő talán, már nem számolom, és én nem tudom miért induljak el?...
Pedig most is felengedett a fagy. De nincs miért kimennem! Nem találom azóta sem az értelmét, hogy kimozduljak. Elvették a maradék kedvemet az emberek! Miért?
Helyette rasszista szövegeket olvasok ma a frissen festett lépcsőházi falon. Ezen bosszankodom. Elmúlt több év és semmi sem változott! Miféle év elé nézünk? Erre varrjál gombot!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Két év telt el, Éva, mert én emlékszem, mikor írtál róluk..Bizony, fájdalom a hiányuk, a kobór cicáknak törékeny az életük..
De az is lehet, hogy megint odaszokna néhány kis állat, ha legalább hetente kimenél..
De az is lehet, hogy megint odaszokna néhány kis állat, ha legalább hetente kimenél..