Szabadnak születtünk!
2015. november 9.
Nem muszáj megosztani az ágyamat, ha e nélkül szabadnak érezhetem magamat...
Számomra a szabadságot az egyedüllétem jelenti... nem teher,
amit a vállamra magamtól teszek, ha ezzel nem valakinek, hanem magamnak az elkötelezettje és nem másnak a kiszolgálója leszek...
Az elvárásokat magam felé én szabom, követelem meg, ha kell...
Az már nem lenne szabadság, ha hagynám más pakolja rám a terheket...
Már régóta nem másvalaki által elhagyott, de a magam választotta utamat egyedül járó vagyok, ki az élet dolgait maga továbbvinni,... döntéseket hozni képes,... nem valaki más mondja meg, hogy nekem mi lenne a jó, vagy a helyes...
És, hogy idáig eljutottam, kimondhatom végre, én akartam, hogy így legyen!... a tévedéseimért senkit nem hibáztathatok, senki sem felel, ha valami mégis rosszul sülne el...
Ha úgy döntenék, hogy a szabadságomat valakivel megosztom, mert kéri, azzal tőle nem elveszek, de magamból mire képes vagyok és adni tudok, egy keveset önként adhatok, magából adhat,... mert szabadnak születtünk...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága szívem... nem vagy te sem elég figyelmes... a technika nem engedi a javítást, amúgy megtettem volna azonnal, hiszen észrevettem, ezért írom, hogy most már így marad, holott tudom ez mekkora nagy baj... amúgy Sandának is lett volna más lehetősége, hogy "figyelmeztessen"... nem rögtön, azonnal ráírni hsz-ben... Mire való a "Privát szoba?" :-) Így már nincs lehetőség kijavítani a hibát, ha "fölém írnak"... oksi? :-)
Nem tudtam, hogy a javitas az ilyen maceras az oldalon, de akkor mar ertem, mirol beszeltel.
Hat hogy en figyelmetlen vagyok. Igy van. Szoktam. :(
Olyan ovatosan fogalmazta meg Sanda. Naaa, lecci-lecci, legyen beke. Inkabb javitsad ki. En is elirtam volna. :( Csak magad miatt, na. :)
Miért siettél ennyire?... Észrevettem, javítottam volna, ha tehettem volna, de most már így marad. Köszönve neked, hogy észrevetted, csak elsietted!... :-) Újabb bizonyítéka annak, hogy hadilábon állok a "j"... és "ly" szavakkal... mert az eredeti szabály, hogy rákérdezek és "l"-lel is kapok egy értelmes szót, nem állja meg a helyét... Miféle értelmes szó az, hogy "békló"... :-)
Miért siettél ennyire?... Észrevettem, javítottam volna, ha tehettem volna, de most már így marad. Köszönve neked, hogy észrevetted, csak elsietted!... :-) Újabb bizonyítéka annak, hogy hadilábon állok a "j"... és "ly" szavakkal... mert az eredeti szabály, hogy rákérdezek és "l"-lel is kapok egy értelmes szót, nem állja meg a helyét... Miféle értelmes szó az, hogy "békló"... :-)
Nem először történik ez meg velem.
Biztos csak elírtad. Nem is Neked szánom, hanem azoknak, akik nem tudják,nehogy tévesen rögzüljön bennük,hogy a béklyó szót ly-vel kell írni.
Cathy és Ilike!... segítek egy picit talán azzal, ha elmondom mit érzek a jelenben,... mert ez is, mint minden más érzés sajátos, egyedi, van aki nem tud a szabadságával mit kezdeni... A "szabadság" kérdése másoknál mást jelenthet, ha túl hosszú idő óta gyakoroltad a részeddé válhat szinte, ezért vagy óvatos... Nem volt ez "békeidőben" így, hiszen mindenki más rátelepedett erre a szükségedre, nem tőled függött "munkaidőben", de mindenki mástól függött, nem egy személytől, ha egy pici szabadságot adtak, kaptál, annak is örültél... kihasználtak... és mekkora öröm volt, amikor végre ura lettél önmagadnak... Újabb békjó, akkor még nem tudtad, mit nem más, mint te magad aggattál magadra...
Ezért érzem azt, ha valaki tőlem a szabadságomból kér, az elvesz tőlem valamit, és azt én csak önként adhatom... Értékelje, ne alá, hanem becsülje... Mit tud az a másik arról, hogy az a szabadság, amihez ragaszkodom, számomra milyen sokat jelent?...
Kedves Ilona!
En a kiemelt reszt ugy ertettem, ahogy te is irod, hogy ha ugy DONT, hogy odaadja valakinek, de ahhoz az illetonek kernie kell ezt, mert mondjuk nem akarja senkire raeroszakolni. Tehat a dontes szuksegessege az benne van vegul is. (Bocsi, hogy belekotyogtam)
Azon viszont elgondolkodtattal, hogy vajon miert van az, hogy az ember amikor szerelmes akkor szabadsagot eli meg, pedig eppen akkor a legkorlatozottab. Es erre csak a szerelem multaval ebredunk ra.
Ezért érzem azt, ha valaki tőlem a szabadságomból kér, az elvesz tőlem valamit, és azt én csak önként adhatom... Értékelje, ne alá, hanem becsülje... Mit tud az a másik arról, hogy az a szabadság, amihez ragaszkodom, számomra milyen sokat jelent?...
Egyetértek a szavaiddal...Talán egy mondatodba kötnék bele: "Ha úgy döntenék, hogy a szabadságomat valakivel megosztom, mert kéri.." Évikém, csak azért nem szabad a szabadságodat feladni, mert kérik...Magadban kell eldöntened, megéri-e, ha feladod. Mert akárki akármit mond, a szabadság érzése a szerelem, szeretet után a legnagyobb., de egyben a legnehezebb is. Tehát feladni csak olyanért érdemes, aki legalább úgy értékeli ezt az érzést, mint Te...De én tudom, hogy Te érzed, miről beszélek. Túl sokat fizettünk mi már a szabadságunkért, túl drága nekünk, hogy könnyen lemondjunk róla.Mert az igazság az, hogy csak mi, magunk érezzük ezt így, aki nem élt hasonlóan, az lehet, hogy egészen másként látja a dolgokat...
En a kiemelt reszt ugy ertettem, ahogy te is irod, hogy ha ugy DONT, hogy odaadja valakinek, de ahhoz az illetonek kernie kell ezt, mert mondjuk nem akarja senkire raeroszakolni. Tehat a dontes szuksegessege az benne van vegul is. (Bocsi, hogy belekotyogtam)
Azon viszont elgondolkodtattal, hogy vajon miert van az, hogy az ember amikor szerelmes akkor szabadsagot eli meg, pedig eppen akkor a legkorlatozottab. Es erre csak a szerelem multaval ebredunk ra.
Kedves Eva!
Nagyon jo a temavalasztasod. Masok elvarasai korlatozzak a szabadsagunkat. Igazan jo parkapcsolatok azok, ahol a masiknak epen arra van szuksege, amit adni tudok, es az arad belole, amire nekem van szuksegem.
Van aki az egyedulletet maganynak eli meg, es szenved tole, es van, aki szabadsagnak, es elvezi.
Ugyanazt mondhatom, mint te... a kapcsolatoknak ilyennek kellene lenniük, de hát a szükségleteink nem mindig találkoznak az elvárásainkkal... körülöttünk nagyon sok korlátot le tudtunk dönteni, azt hittük erősek vagyunk és a végére nem bírunk el egy apró akadállyal, és azt hisszük gyengék vagyunk...
Puszi
Nagyon jo a temavalasztasod. Masok elvarasai korlatozzak a szabadsagunkat. Igazan jo parkapcsolatok azok, ahol a masiknak epen arra van szuksege, amit adni tudok, es az arad belole, amire nekem van szuksegem.
Van aki az egyedulletet maganynak eli meg, es szenved tole, es van, aki szabadsagnak, es elvezi.