Szabadság és kés

2015. február 19.

Vissza a naplóhoz

Amikor elmúlt, nem is sejtettem, hogy ennyire nagyon hiányzik. Nem találkoztam még ezzel sem. Szabad vagyok és pihenek. A fáradtság ekkor tör rám...inkább lustán halad az órám. S nincs mi karban tartson. Csak akkor vagyok szerelmes inkább, ha van mit nekem is vágynom. De nincs olykor szabadság, ha megküzdünk sem. Nem akartam, féltem látni. Megint tönkre tesz és bezár...az idő pedig ellenem dolgozik. Felülnék neki még egyszer? Sajnos hiányzik, de nagyon. Sűrűn gondolok rá, és érzem a hiányát, de tudom csak kihasznál. Lelkileg meggyötörten, valaki...aki mellett szabad vagyok mégis biztonságban élhetem napjaim. Nem teszem ki magam megrázkódtatásoknak, sőt becstelenségnek sem. Vagyok, aki vagyok! S nem engedem, hogy befolyásoljanak. Vannak, akik éheznek rám, de nem találom a szavakat...mikor szabad vagyok pár percig...pár napig, félelem és határok szabnak meg felesleges korlátokat. Ami pedig segít: egy igazi barát, akkor is, ha a kést belém mártanák...!

A bejegyzést írta: Zsüsztin