Száguldás
2010. december 5.
December 3-án a kora délutáni órákban halálos kimenetelű baleset történt a 47-es főúton Szeged határában, az Algyői hídtól mintegy 100 méterre Hódmezővásárhely irányába...
A lenti történetet a fantázia szülte, de a konkrét esemény ihlette. A valós történéssel való hasonlóság a véletlen műve...
Szólt a telefon. A kijelzőn "Klári" neve jelent meg.
-Szia, mondd mi a probléma?
-Tudsz értem jönni? -mondta Klári, kicsit követelődző hangon.
-Nem, most itt segítenem kell a fiúknak, van még egy 3 órás melónk.
-De itt állok egy halom csomaggal a kezemben, ha most átugrassz értem, 40 percen belül otthon is vagyunk.
-Persze, ha repülni tudnék -mondta a férfi, és a múlt heti gyorshajtásos büntetése futott át az agyán.
-Ugyan már, arra a fél órácskára magukra tudod hagyni a béna kollégáidat. -Nem áll meg nélküled a világ! -Neked ez csak egy röpke pillanat lesz...
------
A férfi idegesen vágta be az ajtót. Ahogy kiért az autójához és megnyomta a riasztó gombját, az nem akart kikapcsolni. Még egyszer próbálkozott. Másodjára sikerült. Beült és elfordította a sluszkulcsot.
Egyest kapcsolt, nagy gázt adott, közben a kuplungot keményen megcsúsztatva a kerekek megpörögtek. A BMW füstölő gumikkal elindult. 2-es, 3-as, majd a saroknál nagy fék, vissza 2, index jobbra, és az autó már bent is volt a kanyarban. A balról jövő autó fékezett, majd villogott párat az elé vágó BMW-re.
-Mi a fenét akar ez? -Nem látja, hogy sietek?! -mérgelődött hangosan a férfi.
A 3-ast mérgében túlpörgette. A fordulatszámmérő már a pirosban járt, amikor 4-est kapcsolt. A motor bőgése kicsit csendesedett. Majd egy kanyar következett, ahol visszaváltott 3-asba. A motorfék elkezdett dolgozni, majd 2-es. A férfinek ez is kevés volt. Belelépett a fékbe, index nélkül kanyarodott, és egyből a gázba lépett. Türelmetlen volt, túl hamar nyomta a pedált, még a kanyar bejáratában elkezdte a gyorsítást. A csúszós úton az autó túlkormányzottá vált. A férfi elmosolyodott. Kicsit még meg is csóválta a fejét, és rutinosan kivette az autót a megcsúszásból. Egy pillanatra levette a lábát a gázról, csöppet ellenkormányzott, majd a kanyarból való kihúzatást már ismét egy kemény gázadással oldotta meg. Kis driftelés is belecsúszott, de ekkor már az autó kezesbárányként engedelmeskedett rutinos gazdájának.
Városon belül 90km/órás sebességgel száguldott, de ahol kicsit hosszabban tudta nyomni a gázt, ott 100 fölé is került. A városból pár perc alatt kiért.
Az országút 2x2 sávos volt.
Az autója simán ment 200 felett.
A férfi már a város tábla mellett 160-al húzott el. A 90-el döcögő autókat úgy hagyta el, mint fürge nyúl az alvó csigákat. Ahogy nőtt a sebessége, elérte a 220-at, a világ folyamatosan szűkült be előtte. Egy "csőben" vezetett. Csak a közvetlen előtte lévő eseményekre koncentrált. A periférikus mozgásokat már nem nagyon tudta követni.
Amikor egy előtte mintegy 100-200 méterrel lévő autó előzni kezdte az addig szabályos sebességgel haladó külső sávban kecmergő teherautót, akkor a férfi hirtelen a fékbe lépett. Nem blokkolt, de ő már látta, hogy az előtte előző miatt neki fékeznie kell. 4-est váltott, de a sebessége olyan hatalmas volt, hogy a motor majd szétrobbant a túlpörgéstől.
Szitkozódásba kezdett.
-Minek adnak az ilyennek jogosítványt?! -Nem néz ez a tükörbe, ha előzni akar?
És még furábbak is elhagyták a száját.
De hogy haladni tudjon, egy pillanatra a vezetésre koncentrált.
Az előző, most a belső sávban lévő autót menet közben persze pillanatok alatt utolérve, azt egy nagy gázfröccsel jobbról előzte meg. Az előzés közben a másik autó majdnem ráhúzta a kormányt.
A férfi ideges lett! Ismét szitkok...
Szerencsére megúszta. A másik autós az utolsó pillanatban észlelte a jobbról mellette lévő BMW-t, és visszarántotta a kormányt. Mire a lassú autó egyenesbe került, ő a BMW-jével már szinte nem is látszott.
A férfi 130-nál még 4-esben bömböltette a BMW-jét, majd felkapcsolt, de az autó hangja nem sokat csendesedett. 140-150-180-200 és megint szűkülni kezdett a világ, és 220.
Ekkor megcsörrent a telefon.
A férfi lenyúlt érte, de abban a pillanatban az autó egy vízátfolyáson megcsúszott. Máskor ezt rutinból megoldotta volna, de most a telefon..., amikor megpróbált ellenkormányozni, észrevette, hogy a mellette lévő sávban 50 méternyire megint döcög pár autó. A pillanat tört része alatt észlelte, hogy az ő sebességénél ki fog csúszni a szélső sávba közéjük, és ütközés lesz a vége. Így kétségbeesésében egy durvábbat próbált fékezni. Az autó még jobban megcsúszott. Ekkor már nem volt választás, az ütközés elkerülhetetlen volt. A távolság pillanatról pillanatra fogyott. A férfi azért még tett egy kísérletet, belekormányzott, de a következő vízátfolyás még le is volt fagyva, így a 200-al száguldó autó esélytelenül megpördült. A pördüléssel nekivágódott a jobboldali szalagkorlátnak, onnan visszavágódott középre, majd átbucskázott a középső elválasztó szalagkorláton a szembejövő forgalomba.
A férfi elvesztette eszméletét, és tehetetlenül repült végzetébe.
Egy szembe jövő kamion vetett véget a repülésnek. Mint légycsapó a legyet, úgy ütötte le a kamion eleje a BMW-t.
------
A rendőrautók, mentők szirénái hallatszottak, a forgalom már állt.
A felismerhetetlenségig összetört, kiégett autó roncsai terítették be mind a négy sávot. A feltorlódott kocsisorokból az emberek kiszállva autóikból értetlenül néztek előre.
-Mi lehetett?
-Vannak halottak? -kérdezgették egymást, és mindenki idegesen tördelte kezeit, és próbálták hívni szeretteiket.
-Mi jól vagyunk...
fotó: internet
-Pinokkió-
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Soha nem tudjuk milyen veszélyeknek vagyunk kitéve mások által az utakon.
Még most is bele borzongok ha rágondolok hogy a lányomnak is azzal a bizonyos busszal kellett volna hazajönnie. Az angyalok vigyáztak rá, hamarabb jött!
Maga a valóság. Eszembe is jutott valaki, akinek el kellene küldenem...
Régen volt idő amikor nekem is el kellett volna küldeni...
(200 egy 2 sávoson vagy a 190-es blokkoló fékezésem aminek a nyoma 2 hétig látszott a mostani baleset helyszínén, de egykét előzésem is hajmeresztőre sikeredett...)
Ma már megfontoltabb vagyok. Vettem a jeleket, azt hiszem!
Üdv,
Pinokkió
Mindenki vigyázzon magára!
Kedves Stallion! Lehet egyszer megírom a történetet, melyet soha nem felejtek el amíg élek ....! S javaslom lépj ezen túl, de talán élek az írás lehetőségével... talán! Szép napot! Orsolya
Tündér
Kedves Stallion nekem nem csak 1 mondanivalója van, számomra ez még egyet tartalmaz, de ez az én bajom...! Legyen szép napod Orsolya
Szerintem senki ne felejtse el, hogy az utakon nem csak magát veszélyezteti, hanem másokat is az eszeveszett száguldozással!
...és mindenkit haza várnak szerettei!
Pussz,
Tündér
Nincs helyes válasz.
Mindenkinek a maga felelős, vagy felelőtlen döntése ez. Szomorú dolog, hogy emberek halnak meg az utakon, sajnos egyre gyakrabban.
Mit tehetünk ellene? Itt sincs helyes válasz.
Az írás nagyon jó.
Pussz: P.
Kedves Pinokkió! Már olvastam tegnap írásodat, hát nagyon jó lett írásilag és mondanivalója is van bőven! Legyen szép reggeled Orsolya
Ennek az írásnak EGYETLENEGY mondanivalója van!
Neked is legyen szép reggeled!