Szajna-part
2016. május 15.
árnyékként lopakodik az este
átmázolja a színeket
majd' feketére
halványan dereng'nek a csillagok
valahol messze harmonika szól
Szajna-part, Szajna-part
lábunk fáradt, mégsem torpan
hív a titokzatos, varázslatos ismeretlen
büszkén ívelő hidak visznek egyik partról a másikra
a révész meg csak türelmesen vár
utas mindig akad...
felvonyít egy kivert kutya
részeg dajdaj kontrázza
csendrobbanás még várat
csak a zajok uralkodnak
álmaim peremén
sűrű pelyhekben hull a fehér hó
süppedő puha szőnyeg
lámpafényben kering'nek a pelyhek
sárga fényben delejesek
halkan csobban a víz
ring a bárka
odabentről fények integetnek az éjszakának
tudom valahol vársz
egyszer majd rátéved lában az útra
s ha megérkezem karod ölel át
·2015. DECEMBER 12.
- MÁRTA SZEITL -
Fotó: https://petofivecses.wordpress.com/2015/01/04/diaktalalkozo-parizsban-2014-november-22-26/wp_20141122_004/
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
A fények, a színek, a folyók... bárhol is van az ember megigéznek.
Szajna- part, Tisza- part...
... valahol messze harmonika szól...
Tiszai csönd
(Juhász Gyula)
"... egyiken távol harmonika szól..."
Üdv.
Gaya