Szerda

2011. február 9.

Vissza a naplóhoz

Szokatlan reggel.

Tegnap későn értem haza, és a kisebbik azzal várt, hogy fehér kiskendő kell a fellépésre... tényleg! azt elfelejtettem. Jellemző rám. Ki is találtam a mentő ötletet, de reggelre hanyagoltam.

Úgyhogy ma reggel, az ágyban kávé, híradóval ízesítve után, kendőt varrtam hirtelen. Amióta itt lakunk, azaz november közepe, még nem kapcsoltam be a varrógépet. Na most de. És lőn, kendő, kicsi, egész szabályos négyzet, fehér, és rózsaszín cérnával van varrva :))) Na igen. Az volt befűzve. Mikor utoljára használtam a gépet, épp a kisebbik függönyét varrtam. Az meg rózsaszín.

Lehozta a fellépőruháját is. Elég megviselt volt, biztos rosszul aludt a blúza, mert elég gyűrötten ébredt. Tudni kell, én nem vasalok. Tényleg nem. Első randin is megmondom, 3 dolog, ami nagyon fontos: 1. a megcsalás = kapcsolat vége, 2. a hazugságot egyszer nézem el, adok még egy esélyt, ha megint hazudik, akkor vége és 3. nem vasalok.
Nem szokták elhinni. Eltelik x idő, együtt éldegélünk, és akkor, jön a kérés: -Drágám, kivasalnád a csíkos ingem? Nem. Nem vasalnám. Én már első randin megmondtam, nem ér meglepődni.
A vasalást, azt nem nekem találták ki. Voltak kísérletek, hogy majd most, de többszöri égési sérülést követően, letettem a vasalót. És csakis kizárólag, nagyon SOS helyzetben vasalok, ami kb. évente egyszer fordulhat elő. Idén már meg is volt. Ma reggel.

Bekapcsoltam a vasalót, nagy hirtelen, arrébb toltam a varrógépet, egy frissen mosott lepedőt használtam alátétnek, és azon vasaltam ki a gyermek blúzát. Annyira nem akartam felvágni, hogy elővegyem a vasalódeszkát is, úgyhogy ott az íróasztalon, a lepedőn, pillanatok alatt simult ki a blúz. AA sikerélménytől felvillant egy kósza ötlet, hogy talán a többit is ki kéne vasalni. De nem, annyira nem vagyok még öreg, hogy ekkora változások álljanak be a viselkedésembe. Főleg ha a ládára gondolok. Amiben gyűjtöm a vasalnivalót. Anyunak. Mert ő imád vasalni. Szerencsémre. Érdekes, hogy ezt sem örököltem. Ha külsőre nem hasonlítanánk, azt hinném elcseréltek a kórházban. Nem cseréltek el. Pedig még nyomoztam is, annak reményében, hogy valami milliomos csemetéje vagyok, de véletlen elcseréltek a szülészeten. Örökbe anyám nem fogadott volna. Nem akart ő gyereket, csak úgy jöttem, és ha már jöttem, ez van. Van ez így.

Gyermekem nagyon büszke volt rám. El is újságolta a suliban, hogy az ő anyukája ma reggel varrta neki a kendőt, és vasalta a blúzát. Rákérdeztem, a tanár hallotta-e? Nem tudja. Lehet. Hm. Miért, azt mondja, nagy baj? Áh, dehogy. Ismernek már. Tudják a határidők motiválnak. Mert elfelejtem őket. De legalább jó a problémamegoldó képességem. Lett kendő is, meg vasalt blúz is. A fellépés sikerült. Időben el is hoztam.

Már csak észben kell tartani, hogy péntek helyett, ma van a zongora, és még szolfézs is van.

Gyakorolni akart. Zongorát. Azt hazudtam fáj a fejem, halassza kicsit későbbre. Dög vagyok. Tudom.

A bejegyzést írta: MyLife79

Hozzászólások

időrendi sorrend

 

Én sem vasalok, csak ha új vasalóm van, mert akkor egyszer-kétszer még élmény. Kb addig míg el nem romlott a gőzölős bigyusza. De egy ideje a férjem vasal magának. Azt kérdi:
- Kivasalod a nadrágom?
- Nem.
Na azt végképp nem, azok olyan bonyolult szerkezetűek a fenékrészüknél, hogy túl sok az én kis eszemnek. :)))))
Persze néha megsajnálom és vasalok, de eleve úgy vásárolok, hogy ne legyen vasalandó. Teregetni meg tudni kell okosan. Én abban vagyok tehetséges. :)