Szerdai aktualitások

Igen. Szomorú.
Bokor

Tisztelt Ailet!
A problémát ott látom, hogy az alkalmazkodás, a menekülés; amit megjegyzek, nem támogatok, de nem látom, mit tehet a mai fiatalság összefogó erő nélkül. Ehhez kellenének a szülők, az idősebbek, a társadalom. Csak menet közben rájuk már senki nem hallgat. (Az önmaga farkába harapó kígyó esete.)
Bokor

Köszönöm Tyson!
Bokor

Tisztelt Éva!
A cikkem nyomán született írásoknak őszintén örülök. Köszönöm, hogy figyel!
A másik hozzászólását olvasva pedig, egyről beszélünk sajnos.
Bokor

Vagy megszokik vagy megszökik.

Kedves Bokorur!

Nem hiszem, hogy elkerülte a figyelmét, de itt sorra születnek az írások az Ön legutóbbi cikke következtében, ami nagyon is aktuális. Már kettőről tudok... csak figyelemfelhívásnak szántam erről említést tenni. :-)


Puszi,
Éva

Kedves Bokor Úr!

Mi lenne? Felnövünk/nek és alkalmazkodunk/nak. Mindig így volt, minden generációnak a saját nehézségeit kell megoldani.

Üdv:Ailet

Tanár Úr!
Elolvastam. Nagyon gratulálok Önnek!
Tyson

A cikkét olvasva, az utolsó mondata nem így szólt. A kérdése aktuális, de nem könnyű megválaszolni. A környezetemben látom a bizonytalanságot. Ismeretségi körömben többen keresnek külföldön munkát, mert képtelenek itt, helyben elhelyezkedni. Egészen más területen dolgoznak kint is, mint amilyen szakmát eredetileg elképzeltek maguknak. Nem kis érvágás ez a szülőknek sem. Van olyan fiatal, aki ösztöndíjjal ment ki az USA-ba és onnan már nem jött vissza haza, mert ott találta meg a számítását, később még a párját is, azóta családja is van. Ő sok-sok év után már meg tudja azt tenni, hogy a szüleit kint tudja fogadni...
A legfrissebb infóm szerint is egyre többen keresik a boldogulásukat külföldön... és ez felvet további kérdéseket az itthon "árván" maradt otthonokkal mi lesz, mert biztos vagyok benne nem ilyen jövőt képzelt el a szülő, amikor taníttatta a gyermekét, de magának sem... Hogyan tovább?