Szerelem

"Léteznek jelek, amikről felismerhetjük, mikor szeretünk igazán: Nyugodt érzéssel jár. Egyenletes. Kitarthat könnyen életünk végéig. Tápláló –– az emberek megszépülnek tőle, erősödnek a szeretet hatására. Azzá válnak, akik valójában.. és nem azzá, amivé változtatni szeretné őket valaki. Az igaz szeretet nem vak vagy meggondolatlan. Épp ellenkezőleg: az emberek megértik egymást tőle, elfogadják egymást azért, ami lényüket képezi. Az igaz szeretet gyógyító erejű. Hatására az emberek felépülnek. Amikor azt hallod, hogy ’a szerelem vak’, ’a szerelem nem tart örökké’, ’a szerelem elemészt’, biztos lehetsz benne, vágy, szenvedély vagy szükség leírását hallod. Jól is hallottad, hiszen minden vágy valóban illékony és romboló erejű. A szeretet azonban valami egészen más: Mélyről jövő törődés érzése, amely semmit nem kér viszonzásul. Beteljesít úgy, hogy nem keletkeznek elvárásaid. Annyira ritka, hogy a legtöbb embernek – társadalmunk legnagyobb részének fogalma sincs, mi az igazi szeretet. Az emberek nem tudják elképzelni: lehetséges átérezni vagy kapni igaz szeretetet. A legtöbben még arról is meggyőzik magukat, hogy ’áh, nincs is olyan, hogy szeretet!’ Márpedig igenis létezik. És a legjobb, ami történhet veled. "

(Michael Crichton)

Szìvtelen!
Jò kedvemben talàltàl, pedig ennyire màr tényleg nem akartalak kényeztetni.

Csalfa! :)

Vagy nem. :)

"Jöjj már! Hogy ölelésünk egybegyúrja
csók tépte szánkat, szétmart lelkünk vágyát,
s az idő itt leljen ránk szertezúzva."

Federico García Lorca

Minden vagy nekem, amiről idáig csak álmodhattam. Őrzöd lelkemet, amely nélküled elveszne a hideg, kopár végtelenben. Szívem kihaló parazsát lángra gyújtottad újra.Lobogó tűz lettem neked, s te lettél az én reményem. Csillag szemeid vezetnek az örök szerelembe, boldoggá varázsolva, már-már homályba tűnő napjaim. Öleléseid, mint ezernyi, apró Szent János bogárka fénye, úgy ragyognak be minden pillanatot, amikor a karjaidban megpihenhetek.


Pataki Károly

Az utolsó idézethez.
Hát persze.
Ezen bukik meg minden.