Szieszta
2016. június 3.
Először éreztem úgy, talán megérdemlek egy laza napot, pár órát, pár percet, hogy átadjam magam a semmittevés élvezetének ott kint a teraszon, amit kín-keservek közepette, előtte napokban végre olyanná sikerült tennem, mint egy pihenőhelynek lennie kell. Ahová, ha váratlanul betoppanna valaki, nincs miért szégyenkeznem, hogy nem tudom hová leültetni, amíg elszívunk egy cigit és megisszuk azt a pohár sörünket. Na, de erre vajmi kevés az esély.
Kétszemélyesre tervezett teraszom immáron három embernek is nyugodt, kényelmes körülményeket biztosíthat arra a kis időre, amíg ide téved, feltéve, ha nem izgága, nyughatatlan a természete a szentemnek és nem tud a fenekén megülni vagy tíz percet és valóban pihenni, és nem futkározni szeretne. Akkor bizony baj van, mert minden tér ki van maximálisan használva. Menekülési útvonal legfeljebb az ajtó lehet, mert az ablakok rögzítettek, csak szűrt fényt nyújtanak a pihenni vágyónak. Egyetlen előnye, hogy szélvédett, és nem esik be az eső.
Az biztos, hogy egy zárt terasznak sok jó tulajdonsággal kell rendelkeznie, még ha kisebb is a kelleténél. A jó helykihasználás nem utolsó szempont. Minden szegletének meg van a saját funkciója.
Egy próbát azért megért, mert abban a pillanatban, hogy a lányom rövid időn belül kipihente a nem létező fáradalmait, helyet változtatott és igyekezett eljutni a számára legkényelmesebb belső pontra, rajtam keresztül, ezzel egyszer s mindenkorra értésemre adva, hogy vége a sziesztának.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kellemes pihenést kívánok a hosszú hétvégére!
:-)