Szívedbe zárva
2011. június 19.
Legszívesebben távol vonulnék a világtól, kulcsomat a kezemben szorítva indulnék feléd. Hosszú napokon át gyalogolva, éjszakákon, erdők mélyén meghúzódva csak mennék. Szomjamat nem oltaná a forrás, meleg avar sem pihentetne, míg Rád nem lelnék.
Tisztásokon bolyongva, ismerős ösvényeket keresnék. Lábad nyomát hallanám korábbról, tenyerembe fogva ezer közül is felismerném. Kedves padon pihennék, árnyékok friss suhogása vezetne.
Palotád csendje fülembe súgná, hol jársz. Tudom, hogy most is vársz. Az idővel futva lépteim gyorsítanám, fák törzsén tapintanám kezed nyomát. Érdes érintésük simogatnák az arcom. Ágaik fésülnének szépre, tévút el nem érne. Fáradtan lépnék kerted ajtajába, szótlanul kérnék bebocsátást palotádba.
Kulcsommal kitárnám minden ablakát, onnan mosolyognék újra, vidáman, reád.
Hazatérnék. Vágyom, hogy otthon legyek.
Otthon. A szívedben.
Veled.
A bejegyzést írta: Je t'aime
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Tetszett. Én is akarok sétálni!!!!!!!!!!!!!! Üdv Éva.
S az érzés: hazatértem... S megpihenni...
Mikor megnyugszik a szív...
Szép volt Zsöti!
Szőlőszemed
Puszillak Orsolya
Szia !
Tetszett. Én is akarok sétálni!!!!!!!!!!!!!! Üdv Éva.
Köszönöm, gyere. :)
Zsötem
Ott jó, ahol otthon vagyunk... akiben otthon vagyunk...
S az érzés: hazatértem... S megpihenni...
Mikor megnyugszik a szív...
Szép volt Zsöti!
Szőlőszemed
Az énekes madár testét kalitkába lehet zárni, a hangja akkor is a lelkéből dalol, a szíve sosem nyugszik meg.
Köszönöm Szőlőszemem. :)
Zsöti
Szia Zsötem! Lesz ilyen boldog sétád előbb mint gondolnád...!
Puszillak Orsolya
Köszönöm. Szép vagy, és kedves. :)
Puszillak, Zsöti
Puszik Orsolya
Mikor megnyugszik a szív...
Az énekes madár testét kalitkába lehet zárni, a hangja akkor is a lelkéből dalol, a szíve sosem nyugszik meg.
Köszönöm Szőlőszemem. :)
Zsöti
Nagyon tetszett, olyan mesés, és a kép is jó.
Puszi: Zsizsik
Szia!
Nagyon tetszett, olyan mesés, és a kép is jó.
Puszi: Zsizsik
Köszönöm. :) Örülök, hogy tetszett.
Mint a lélekben megtört királylány, aki a hosszú vándorlás után éhesen, szomjasan hazatér az elkopott ruhájában, úgy éreztem magam írás közben.
Puszillak, Zsötem