Szokatlan ajándék
2022. március 6.
Talán néhányan tudjátok, hogy nemrég új városba költöztem.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyből kerestem egy új munkát, hogy továbbra is tudjam finanszírozni a lakhatásomat és a tanulmányaimat - hát, a jó hír, hogy egy héten belül elhelyezkedtem a gasztronómiában, felszolgálóként, ahogyan ez eddig is volt.
Nade nem akármilyen hely ez! Kissé lepukkant, ízléstelenül berendezett hely, a lila és a bézs minden árnyalatával tarkítva. Megvan a maga bája, a vendégeknek pedig egyenként a maga baja.
Ma történt, hogy Pepínó, egy nyolcvanéves törzsvendég, a szokott módon becsoszogott az ajtón, és ragyogó műfogsorát kivillantva egy hangos "jó reggelt, Kisasszony!"-nyal köszöntött - délután kettőkor.
Azonnal készítettem a nyolcad vörösbort, amit mindig iszik, egy kis pohár csapvízzel együtt, amit sajnos mindig beleönt a borába - de ugye, nem vagyunk egyformák, és az igazi móka csak ezután következett.
Sejtelmesen magához szólított, majd elővett egy fej retket a táskájából, amit nekem hozott ajándékba. Elmondta a non-plus-ultra receptet hozzá, miszerint vékonyra kell szelni, és kevés sóval, vajas kenyéren kell fogyasztani.
Miután megtörtént az ajándékozás és kellően megköszöntem a kedvességét, felajánlottam neki, hogy vihet egyet az általam gondosan becsomagolt, nőnapra szánt cserepes növénykékből a barátnőjének, Monikának
(Monikát egyébként nem ismerem, csak azt figyeltem meg, hogy akárhányszor megjelenik, Pepínónk elteteti velünk a vörösbort az asztaláról és egy tejeskávéért kiált).
Hatalmas mosoly ült ki az arcára, meghajolt, hálálkodott, majd elővett egy köteg WC-papírt a zsebéből és belebugyolálta - díszcsomagolással együtt - a kis növénykét, ezután zsebrevágta.
- Juhász Karolina -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.