Szőlőfűrt
2017. augusztus 25.
Mit is mondhatnék, hiszen többet árul el róla ez a fotó, amit végre sikerült feltennem. Imádom a mézédes csemegeszőlőt, nem csak nézegetni. Idén nagyon bejött, mondják másutt is. Már vagy két hete pusztítom, de muszáj folyamatosan szednem, mert a darazsak is igen rákaptak az ízére.
De nemcsak eszegetek ám, hanem teszek-veszek, írogatok és olvasom mások írásait, csetléseit, botlásait. Belekóstoltam én már a másik ízvilágába, a nemszeretem ablakpucolás rejtelmeibe, a csináld magad mozgalom aktív ismerője vagyok már régóta. Ott van például a társ keresése. Milyen fontos volt egykoron. Megtaláltam, de jó, hogy el is eresztettem! Így vagyok én az ecsettel is, ha a kezembe veszem ott nem marad felület kezeletlenül, de semmi kedvem szerelembe esni vele. Kapott is egy vékony lazúr védőréteget a kerti asztalom és a pad, de otthon a radiátor is olyan szép fehér lett ismét, mint újkorában. Az ujjamon a vízhólyag árulkodik arról, hogy beleadtam apait-anyait..
Én meg már azt hittem, hogy elfogytak a szavak!?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szorgalmas vagy Évánk, és az a szőlő!
Pussz, Tündér
Puszi!
Pussz, Tündér
Gratulálok, Évi, gyönyörűa szőlőd! Nem tudom, ki az a "másutt"-de az enyém egy nagy 0 lett, azt a pár szemet, amit a peronosz nem evett meg, a darazsak elfogyasztották. Igaz, nem is permeteztem...További jó és eredményes munkát!
Sajnálom, hogy neked nem jött össze. Talán, mert arrafelé más szelek fújdogáltak. :-) Magam is meglepődtem, mi lesz ebből, és irtó kíváncsi voltam rá, mert én sem permeteztem. Annyit sem tettem meg érte, hogy a hónaljhajtásoktól megszabadítottam volna. Ezen a hosszú, forró nyáron végig takarásban tartottam a fürtöket. Hajlok rá, ez is eredményezte az egészséges fürtöket. Igen öreg tőkék és ha némelyikük meghalni készül, nem egyszer tudtak meglepetéssel szolgálni. A természet képes saját maga gyógyítani, mindenfajta beavatkozás nélkül. Lehet, hogy mi emberek okozzuk a kárt azzal, hogy felesleges védelemmel látjuk el...?!