Szombat este
2011. március 5.
Mily rövid a nap, egy ilyen hétvégén. Mert végre egyben a család, de az a szombati ebéd
- vacsora, a rövid kilépések ideje alig teszi lehetővé a rengete adatcserét, mely felygyűlt. A meghitt családi hangulat feltöltő erővel bír, ilyenkor mindig újraterveződnek a jövő egyes szakaszai, melyek sokszor a következő találkozón megváltoznak. Mégis külön varázsuk van, mindig feldobnak.
Szép este.
Nejem lányunkkal teszi - veszi a karácsonytól eltelt időszak eseményeit, melyek bennünket érintenek. S van ám, amit osszanak. Előkerült a telefon is. Imént voltak hölgyeim egyenes vonalban a falusi kuriával. Ilyenkor mindenki beszélni akar tatával, mamával.
Éppen most sopánkodik a bordám, hogy ha lefekszik, máris holnap van, s megy vissza a lányunk. Bizony, csak Húsvétra jön ismét haza. Rövidek ezek a pillanatok. És hosszú időre kell elégnek lenniük. Felszárad majd a tavsaszt áztató latyak, amikor újra itthon lesz.
Majd talán mi még elmegyünk mi hozzá.
Félkézzel billenytyűzöm eme naplót, Egyetlenem vállamra dölt fejjel issza lányunk meséit, míg fiúnk a fotelben elnyúlva, két korty üdítő közt sokatmondóan bólogat. Mármint ő ugye régen megmondta, hogy neház lesz egymás nélkül, ha szétrebben a család.
„Ez a dolgok rendje”-jön, hogy mondjam, de hallgatok. Pedig tudom, hogy ...ez a dolgok rendje.
A madárfiókákat, ha szüleik megtanítják repülni, akkor azok...kirepülnek a fészekből.
Meghitt családi este.
Ök mesélnek körülöttem, s én, míg hallgatom, a csendben naplót írok.
A bejegyzést írta: Gyuri
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Minden okod meg van rá, hogy boldog légy kis családod körében. Aki így tud mesélni, naplót írni, az csak jó ember lehet. Ellentétben velem, aki sajnos nem tudok szépről és jóról mesélni, mert elszállt az idővel, kiröppent az emlékezetemből. Hagytam a szépet elfeledni, hogy ne fájjon a hiánya.
De ha még sokat olvasok tőled, talán van rá remény, hogy másként gondoljak bizonyos dolgokat. Érdemes? Ki tudja?
Éva