Szombat
2011. június 26.
Az is egy nap volt, szombat, amikor még örültem, és boldog voltam.
Hosszú idő után először sikerült megismerkednem egy olyan férfivel, aki mindazt biztosítani tudta, amire szükségem volt, amire vágytam akkor.
De becsaptak az érzéseim.
Ezért nem láttam tisztán és világosan, hogy mindez mennyire csalóka, tünékeny, csak átmeneti.
Nagyon hamar kiderült, hogy bennünket nem egymásnak teremtett az Isten még Társ szintjén se.
Az érzékenységemet a durvasággal igyekszem palástolni, muszáj egy páncélba rejtőzködnöm, a sérelmek ellen.
Így fordulhatott elő - amikor pillanatra nem figyeltem oda - hogy mindezt felfedezve megtalálta azt a pontot, ahol a páncél a legvékonyabb és azon keresztül sebezhetővé váltam.
Amikor észrevettem, már késő volt. Nem volt mit tennem. El onnan minél előbb.
Persze, bánt a dolog, de igyekszem úgy felfogni, hogy ez is csak egy kitérő, egy epizód volt az életemben, ezért nem lehet akkora súlya, nem hagyhat bennem nyomot. Belefér ez is, mint annyi minden, ami velem már idáig megtörtént. Túl kell élni!
A sok szépet nem fogja tudni velem elfeledtetni, bármily durva és közönséges cselekedet váltotta is azt fel.
Amit én korábban még egy nevetéssel vagy hasonló szavakkal viszonozva, még mókának, játéknak hittem, az már nem ugyanaz volt. Nem lehet színlelni igazi énünket a végtelenségig.
A páncél, amit mindannyian viselünk, van, lehet durvább anyagból szőtt, mégsem olyan erős mint hisszük. Azt levetkőzve már nincs benne nyoma se a barátságnak, megértésnek, humornak, elég csak egy pillanat ahhoz, hogy meglássam mi az, ami nem kell, ami nem szép, ami taszító.
A páncélomat felvettem ismét. Ami erősebb mint korábban. Sokféle érzés kavarodik bennem, de igyekeztem olyan mélyre elrejteni, amilyen mélyre csak lehet.
Az igazság az, hogy egy életen át magunkkal hordozzuk a sérelmeinket, rejtegetjük a hibáinkat, palástoljuk a gyengéinket, pedig ezek mind hozzánk tartoznak, nem feledhetjük. Ezzel együtt vagyunk teljesek.
Ha ezt nem látjuk be, és nem teszünk ellene, az valaminek a végét jelenti.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az a lényeg Éva hogy te tudod az okát a szakitásnak és ismered is azt a személyt aki miatt szakitott veled.Még szerencse hogy az a hölgy is melléd ált aki miatt szakitott veled és igy ketten kicsináltátok.Ugyanis az ilyen link ember nem érdemel mást csak azt hogy a nők összefogjanak ellene.Sok sikert a további életedhez és egy jobb pasihoz.Mazsi
Köszönöm a biztatást és a segítséget. Igyekszem elkerülni a jövőben. Így van. Ha valaki, én tudom miért tette, azt is miért volt ez hirtelen neki ennyire sürgős. De a módja, ahogyan , az nagyon váratlanul ért. Ezért akadtam ki.
Puszi,
Éva
Szia Éva!
Sajnalom, hogy vége! Sajnos nem tartott sokáig! Nem lehet most könnyű Neked, de Te egy nagyon edzett, erős csaj vagy!
Fel a fejjel!
Puszillak
heleenke
Én nem sajnálom már, hogy vége. Talán el sem szabadott volna kezdeni, de honnan is lehetett volna tudni előre azt, ami nem látható.
Nem először teszem magam túl egy olyan majdnem kapcsolaton, ami valamiért nem működött. Ezért nincs is mit sajnálni rajta. Akkor meg főleg nem, ha két ember nem ugyanazért volt együtt, még ha rövid ideig is. A végére minden ki szokott derülni. Leplezetlenül, kezdőzetlenül, kíméletlenül.
Puszi,
Éva
Sajnalom, hogy vége! Sajnos nem tartott sokáig! Nem lehet most könnyű Neked, de Te egy nagyon edzett, erős csaj vagy!
Fel a fejjel!
Puszillak
heleenke
:)Hát igen!Nem szabad magunkat felvértezni páncélokkal.Az elsősorban saját magadnak nem jó.Hanem úgy kell élned,hogy tudd mi az amitől élsz! Az érzéseid! Az vagy te magad...El kell fogadni magadat ezekkel a jó és rossz érzésekkel. Hiszen az élet nem csak jóságból és szépségből áll.Neked kell erősnek lenni mert a te élted! Nem a párodé,a gyerekedé hanem csak a tiéd! Ha már nem leszel,hiszen halandók vagyunk mind,akkor fogod bánni,hogy itt e Földön nem mertél érezni! Ahogy írtad kedves Éva..." az érzéseinkkel vagyunk teljesek". Aki elfogad ezekkel az érzésekkel az lesz az igazi.Ha meg nem az lépjen tovább,nincs miről beszélni és könnyet sem ejteni utána!
És még valami..azt írtad az adatlapodon,hogy már bánod talán,hogy itt vagy köztünk?Ne tedd!Olyan emberek közé csöppentünk mindannyian akiknek szíve,lelke van és akik szavakkal gyógyítanak! Figyeld csak magadat?Te magad vagy a saját gyógyítód azáltal,hogy kiírod magadból amit ki kell!Ez az írásterápia.
Ölellek!Mirjam
Akkor már fújhatom. :-)
A többi meg biztos úgy van, ahogy mondod: "Aki elfogad ezekkel az érzésekkel az lesz az igazi. Ha meg nem az lépjen tovább, nincs miről beszélni és könnyet sem ejteni utána!"
És még valami..azt írtad az adatlapodon,hogy már bánod talán,hogy itt vagy köztünk?Ne tedd!Olyan emberek közé csöppentünk mindannyian akiknek szíve,lelke van és akik szavakkal gyógyítanak! Figyeld csak magadat?Te magad vagy a saját gyógyítód azáltal,hogy kiírod magadból amit ki kell!Ez az írásterápia.
Ölellek!Mirjam
Kutyaharapást szőrével. :)
Az volt. :-)
Sajnálom... pedig olyan jónak tűnt...